Keresés a Bibliában

Hálaének

51 1Jézusnak, Sírák fiának imája.
»Hadd magasztaljalak, Uram, királyom!
És dicsérjelek téged, szabadító Istenem! 2Hadd hirdessem nevedet,
mert segítőm és oltalmazóm lettél! 3Megmentetted testemet az enyészettől,
a gonosz nyelv tőrétől,
a hazugságot cselekvők ajkától,
és megsegítettél a támadókkal szemben. 4Megmentettél neved nagy irgalma szerint
a prédára leső ordítozóktól, 5és azok kezéből, akik életemre törtek,
a nagy szorongatásból, amely körülvett engem, 6a fojtó lángtól, amely körülvett,
úgyhogy meg sem perzselődtem a tűzben, 7az alvilág méhének mélységéből,
az elvetemült nyelvtől és a hazug beszédtől,
a gonosz királytól és az álnok nyelvtől. 8Mindhalálig dicsérje lelkem az Urat, 9mert életem közel járt az alvilághoz odalenn. 10Körültekintettem mindenfelé, de nem volt, aki segítsen,
segítség után néztem az emberek között, de hiába! 11Megemlékeztem ekkor irgalmadról, Uram,
és a régi időben véghezvitt művedről, 12hogy megmentetted a benned bízókat, Uram,
és kiszabadítottad őket a pogányok kezéből. 13Fölemeltem a földről szavamat,
és könyörögtem, hogy megmeneküljek a haláltól. 14Kiáltottam az Úrhoz: ‘Ó, Uram, te atyám vagy,
ne hagyj el szorongatásom napján,
a kevélyek idejében, amikor segítség nélkül maradok! 15Hadd dicsérjem nevedet szüntelen,
és magasztalva emlegessem!’«
Imám ekkor meghallgatásra talált. 16Megszabadítottál a romlástól,
és megmentettél a szorongatás napjától. 17Ezért magasztallak, dicsőítelek,
és áldom az Úr nevét!

Utószó a bölcsességről

18Amikor még ifjú voltam,
mielőtt utakra indultam,
kértem a bölcsességet, nyilvánosan, imámban. 19A templom előtt könyörögtem érte,
hogy szüntelen feléje törekszem,
és az kivirágzott, mint a korán érő szőlő. 20Szívem örömét lelte benne,
egyenes úton járt a lábam,
és ifjúkoromtól fogva a nyomában jártam. 21Kissé hozzá hajtottam fülemet, és befogadtam, 22nagy bölcsességre tettem szert,
és nagy előmenetelt tettem benne. 23Dicsőítem őt, aki bölcsességet adott nekem! 24Eltökéltem, hogy gyakorlom is,
buzgólkodtam a jóban, és nem vallok szégyent. 25Küszködött érte a lelkem,
és amikor gyakoroltam, megerősödtem. 26A magasba emeltem kezemet,
és sirattam annak nem tudását. 27Feléje irányítottam lelkemet,
és megleltem, amikor megismertem. 28Általa nyertem értelmességet kezdettől fogva,
ezért nem is akarom elhagyni. 29Égett a bensőm, hogy keressem,
azért el is nyertem, mint értékes vagyont. 30Nyelvet adott nekem az Úr jutalmul,
dicsérni is kívánom őt vele. 31Jertek hozzám ti, akik a tudás híján vagytok,
gyülekezzetek iskolámba! 32Miért késlekedtek még? Mi a kifogásotok?
Hiszen lelketek szomjazik nagyon! 33Megnyitottam számat és mondtam:
»Szerezzetek magatoknak bölcsességet ingyen! 34Hajtsátok nyakatokat igája alá,
és fogadja be lelketek az intelmet,
mert közel van annak megtalálása. 35Lássátok saját szemetekkel, hogy bár keveset fáradtam,
mégis bőséges megnyugvást találtam magamnak. 36Fogadjátok be tanításomat minél többen,
mert ezüstöt, bőséges aranyat szereztek vele! 37Örvendjen lelketek az ő irgalmasságának,
és ne szégyelljétek az ő dicséretét! 38Végezzétek el dolgotokat még idő előtt,
akkor megadja jutalmatokat idejében!«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF