Keresés a Bibliában

13 1Mindenki vesse alá magát a felettes hatóságoknak! Nincs ugyanis hatalom, csak Istentől; amelyek pedig vannak, azokat Isten rendelte. 2Aki tehát ellene szegül a felsőbbségnek, szembeszáll Isten rendelésével. Az ellenszegülők pedig önmagukat vetik ítélet alá. 3Mert a fejedelmek a jótettet nem büntetik, csak a rosszat. Azt akarod, hogy ne kelljen félned a felsőbbségtől? Tedd a jót, és dicséretet nyersz tőle, 4mert ő Isten szolgája a javadra. De ha rosszat tettél, félj, mert nem ok nélkül hordozza a kardot; szolgája ugyanis Istennek, hogy bosszút álljon büntetéssel azon, aki rosszat cselekszik. 5Eszerint tehát szükséges, hogy alávessétek magatokat, nemcsak a büntető harag, hanem a lelkiismeret miatt is. 6És az adókat is fizessétek, mert ők Isten szolgái, akik éppen ebben a szolgálatban fáradoznak. 7Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok; akinek adóval, annak az adót, akinek illetékkel, annak az illetéket, akinek félelemmel, annak a félelmet, akinek tisztelettel, annak a tiszteletet!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

13,1 Az 1-7. versekben Pál arról beszél, hogy a tekintélynek alá kell vetnünk magunkat. Pál ezt a kötelezettséget visszavezeti az Isten iránti engedelmességre, anélkül azonban, hogy felvetné és megoldaná a tekintélyekkel kapcsolatban fölmerülő problémákat. Tulajdonképpen visszás dolog az, ha ember embernek engedelmeskedik, hisz mindketten egyformán emberek; Istennek engedelmeskedni azonban nemes és szent dolog, még közvetve is, amikor az ő tekintélyét legitim közvetítők hordozzák.