9
1A bölcsesség házat épített magának,
kifaragta hét oszlopát,
2leölte áldozatait, elegyítette borát,
meg is terítette asztalát.
3Elküldte szolgálóit, hogy kiáltsák
a várban és a város falain:
4»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek üzente:
5»Jöjjetek, egyétek étkemet,
és igyatok a borból, amelyet nektek elegyítettem!
6Hagyjatok fel az együgyűséggel, hogy élhessetek,
és járjatok a belátás útjain!«
7Aki arcátlant dorgál, szidalmat szerez magának,
aki gonoszt korhol, szégyenfoltot hoz magára.
8Ne fedd meg az arcátlant, hogy meg ne gyűlöljön!
Fedd meg a bölcset, és megkedvel téged.
9Adj a bölcsnek alkalmat, és bölcsességben gyarapszik,
tanítsd az igazat, és sietve elfogadja!
10A bölcsesség kezdete az Úr félelme,
s a Szentnek ismerete okosság,
11mert általam sokasodnak napjaid,
és lesz még több életéved.
12Ha bölcs vagy, a magad javára vagy az,
ha arcátlan vagy, magad vallod kárát!
13Dőreség-asszony lármás,
csupa csábítás és egyebet sem tud.
14Leül háza kapujába,
egy székre a város magas helyén,
15hogy hívja az arra menőket,
akik az útjukon járnak:
16»Aki tudatlan, jöjjön hozzám!«
S a dőréknek ezt üzeni:
17»A lopott víz édesebb,
s a titkon élvezett kenyér ízletesebb!«
18És nem tudják, hogy ott a megholtak árnyai vannak,
s az ő vendégei az alvilág mélyén laknak!
Jegyzetek
9,1 A bölcsesség és a dőreség hívogatják az embereket. A három tanító mondás (7-12) később került bele ebbe a költeménybe.
9,1 A hét oszlop a ház tökéletességét jelzi.
9,7 A rossz diákot szidni is kár, a jó még a szidalomért is hálás.
9,11 A tanító szavai tanítványához.
9,13 A dőreséget utcanőként festi le a szent szerző. Megszemélyesít minden a romlásba vezető csábítást.