Keresés a Bibliában

1 1A Prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának szavai.

2»Minden hiúság, mondja a Prédikátor,
csupa hiúság, minden csak hiúság!

3Mi haszna az embernek minden vesződségéből,
amellyel bajlódik a nap alatt?«

4Nemzedék elmúlik és nemzedék érkezik,
a föld pedig mindig megmarad.

5A nap felkel és lenyugszik,
majd visszasiet helyére, s ott újra felkel.

6Dél felé kerül, majd északra fordul,
mindent bejárva körben kering a szél,
és visszatér körforgásában.

7A folyók mind a tengerbe ömlenek,
s a tenger mégsem árad meg,
a helyre, ahonnan a folyók elindulnak,
visszatérnek, hogy újra folyjanak.

8A dolgok megannyian fárasztanak,
úgyhogy az ember szóval ki sem tudja mondani.
A szem nem tud jóllakni látással,
s a fül nem tud betelni hallással.

9Mi az, ami volt? Ugyanaz, mint ami lesz.
Mi az, ami történt? Ugyanaz, mint ami ezután is történik,

10és semmi sem új a nap alatt.
Senki sem mondhatja: »Íme, ez új!«
Mert megvolt az már azokban az időkben,
amelyek előttünk elmúltak.

11Nem gondolnak az emberek az elmúltakra,
s a jövendőre sem gondolnak majd,
akik még később lesznek.

12Én, a Prédikátor, királya voltam Izraelnek Jeruzsálemben, 13és feltettem magamban, hogy kikutatom és kifürkészem a bölcsesség útján mindazt, ami a nap alatt történik. Ezt a hálátlan elfoglaltságot adta Isten az emberek fiainak, hogy vesződjenek vele. 14Láttam mindazt, ami a nap alatt végbemegy, és íme: mindez csak hiúság és szélkergetés. 15Ami görbe, azt bajos egyenessé tenni, s a fonákságoknak nincsen számuk.
16Így szóltam, és ezt mondtam magamban: »Íme, naggyá lettem, túltettem bölcsességben mindenkin, akik előttem voltak Jeruzsálemben, és szívem sok bölcsességet és tudományt sajátított el.« 17Arra törekedtem, hogy megismerjem a bölcsességet és a tudást, az esztelenséget és a balgaságot, de meggyőződtem, hogy ez is csak vesződség és szélkergetés,

18mert ahol sok a bölcsesség, ott sok a bosszúság,
s aki a tudást gyarapítja, a szenvedést is növeli.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

1,1 A »Prédikátor« nem tulajdonnév, hanem az író önmegnevezése. Arra a személyre utal az elnevezés, aki összehívja a közösséget, és prédikál neki.

1,2 A »hiúság«-ként fordított héber kifejezés szó szerint leheletet jelent. Semmi sem állandó, minden csak egy lehelethez hasonlít.

1,4 Nincs igazi fejlődés, minden nemzedék a már rég megtapasztalt dolgokat éli át újra.

1,12 A király (akinek van áttekintése a dolgokról) a maga tapasztalatai alapján válaszol az élet értelmének kérdésére, egyes szám első személyben.

1,12 Sem a munka (12-15), sem a bölcsesség (16-18), sem az élvezet (2,1-2) nem ad értelmet az életnek. Az idézett két közmondás (15.18) ezt támasztja alá.

Következő fejezet