Keresés a Bibliában

7 1Fiam! Őrizd meg szavaimat,
rejtsd magadba parancsaimat! 2Tartsd meg parancsaimat, akkor élni fogsz,
és tanításomat, mint szemed fényét! 3Kösd azt ujjaidra, írd szíved táblájára! 4Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy!«
Az okosságot kedvesednek szólítsd, 5hogy megóvjon téged másnak asszonyától,
az idegen nőtől, aki beszédeivel hízeleg. 6Kinéztem házam ablakán a rács mögül, 7és látok fiatalokat.
Észreveszek egy balga legénykét: 8ott megy az utca sarkán,
s az asszony házának tájékára ballag, 9szürkületben, estefelé, éjnek idején, sötétben. 10És íme, elébe lép az asszony, rossz személy mezében,
készen a lelkek megejtésére, csacsogó és állhatatlan, 11nyugodni nem tudó.
Lábai nem tűrik az otthonülést, 12hol az utcán, hol a piacon,
hol a sarkokon leskelődik. 13Megragadja, megcsókolja az ifjút,
szemtelen arccal hízeleg, és mondja: 14»Áldozatokat fogadtam egészségemért,
és ma váltottam be fogadalmamat, 15ezért jöttem ki eléd,
hogy keressem arcodat, és íme, megleltelek! 16Hevederrel kötöttem át ágyamat,
bevontam tarka, egyiptomi takaróval, 17meghintettem fekvőhelyemet
mirhával, áloéval, illatos fahéjjal. 18Jöjj! Élvezzük a keblek mámorát,
gyönyörködjünk szerelmes ölelésben hajnalig, 19mert férjem nincs itthon,
messze útra elment! 20Magával vitte pénzes erszényét,
nem jön haza, majd csak holdtölte napján.« 21Befonja őt sok-sok beszédével,
megejti őt hízelkedő ajkával. 22Megy utána íziben, mint a leölésre vitt marha,
mint az ugrándozó bárány,
és nem érti a bolond, hogy bilincsekbe vonják, 23amíg csak be nem hatol a nyíl a májába.
Mint a madár, úgy siet a hálóba,
és nem tudja, hogy életével játszik. 24Nos tehát, fiam, hallgass rám,
és figyelj szám igéire! 25Szíved ne térjen útjaira,
és ne tévedj ösvényeire, 26mert már sokakat megsebesített és elejtett,
és igen erőseket is megölt! 27Háza az alvilág országútja,
amely a halál kamráihoz vezet.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF