23

¹Ha leülsz, hogy fejedelemmel egyél,
arra legyen gondod, amit eléd raknak,

²tégy kést a torkodra,
hogy uralkodni tudj kívánságodon.

³Pompás falatjait ne kívánd,
mert csalfa étel az!

⁴Ne törd magadat gazdagság után,
és mérsékeld élelmességedet!

⁵Ne emeld szemedet olyan javakra,
amelyek a tieid nem lehetnek,
mert azok szárnyra kapnak, mint a sas,
és az ég felé elröpülnek.

⁶Ne étkezz irigy emberrel,
és ne kívánd pompás falatjait,

⁷mert mint a bűvész és a jós,
arra következtet, amit nem tud.
Mondja ugyan: »Egyél csak! Igyál csak!«
de nem mondja neked szívből,

⁸a lenyelt falatot még kihányod,
és szép szavaidat hiába vesztegeted.

⁹Ne beszélj a balgák fülébe,
mert lenézik okos beszédeidet!

¹⁰El ne mozdítsd a kiskorúak határkövét,
és be ne nyomulj az árvák földjére,

¹¹mert erős a gyámoluk,
s ő magára vállalja pörüket ellened!

¹²Nyisd meg szívedet az intelemnek,
és füledet az okos beszédnek!

¹³Ne sajnáld a fiútól a fenyítést!
Nem hal az meg, ha vesszővel sújtod!

¹⁴Te pálcával vered őt,
és lelkét az alvilágtól mented meg!

¹⁵Fiam! Ha szíved bölcs lesz,
az én szívem is örvendez veled,

¹⁶és bensőmben vigadok,
amikor ajkad helyesen beszél.

¹⁷Ne induljon fel szíved a bűnösök miatt,
hanem az Úr félelmében légy szüntelen,

¹⁸hisz van reményed a jövendőben,
és bizakodásod meg nem hiúsul!

¹⁹Figyelj, fiam, és légy bölcs,
irányítsd szívedet az egyenes útra!

²⁰Ne végy részt a nagyivók lakomáin,
sem azok tobzódásain, akik hússal tömik magukat,

²¹mert a nagyivó és a lakmározó elzüllik,
és a naphosszat alvó rongyokba öltözik.

²²Hallgass atyádra, aki nemzett téged,
és ne vesd meg anyádat, mikor megöregszik!

²³Igazságot vásárolj – és el ne add! –
bölcsességet, fegyelmet és okosságot!

²⁴Ujjonghat az igaznak atyja,
aki bölcset nemzett, örömét lelheti benne.

²⁵Örvendjen tehát atyád és anyád,
vigadjon, aki szült téged!

²⁶Add nekem, fiam, szívedet,
és szemed vigyázzon útjaimra,

²⁷mert a feslett nő mély verem,
s az idegen asszony szűk kút,

²⁸lesben áll az úton, mint a rabló,
és megöli azokat, akiket óvatlannak lát.

²⁹Ki mondja: »Óh?« Ki mondja: »Jaj, atyám?«
Ki a veszekedő és ki esik verembe?
Kinek vannak sebei ok nélkül?
Kinek vörös a szeme?

³⁰Nem azoknak, akik bor mellett mulatnak,
és szorgalmasak a poharazgatásban?

³¹Ne nézd a bort, hogyan piroslik,
s hogy miként villog a serlegben!
Könnyen csúszik az lefelé,

³²de végül mar, mint a kígyó,
és kilövi a mérgét, mint a vipera.

³³A szemed fura dolgokat lát,
és szíved bolondokat beszél,

³⁴úgy vagy, mintha a tenger közepén feküdnél,
mint az alvó kormányos, aki elvesztette a kormányt.

³⁵Így szólsz: »Elvertek ugyan, de nem fájt nekem,
ütöttek, de nem éreztem.
Mikor ébredek fel, hogy a bort ismét felkeressem?«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet