Keresés a Bibliában

Engesztelő istentisztelet

9 1Majd ennek a hónapnak huszonnegyedik napján egybegyűltek Izrael fiai. Böjtöt tartottak, zsákba öltöztek és port hintettek a fejükre. 2Izrael fiainak utódai elkülönültek ugyanis minden idegentől, odaálltak, és megvallották saját bűneiket meg atyáik vétkeit. 3Odaálltak a helyükre és a nap negyedrészében felolvastak az Úrnak, Istenüknek törvénykönyvéből, aztán a nap egy másik negyedében bűnvallomást tettek és leborultak az Úr, az ő Istenük előtt. 4Józsue, Báni, Kedmiel, Sebanja, Bonni, Serebja, Báni meg Kánáni leviták ugyanis felléptek az emelvényre és hangos szóval kiáltottak az Úrhoz, az ő Istenükhöz. 5Majd így szóltak Józsue, Kedmiel, Bonni, Hásebneja, Serebja, Odája, Sebnia és Petahja leviták:
»Rajta! Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket
örökkön-örökké!
Áldott legyen dicsőséges és magasztos neved
minden áldással és dicsérettel!

Engesztelő ima

6Te vagy az Úr! Egyedül csak te!
Te alkottad a mennyet,
a legmagasabb mennyet is
minden seregével együtt;
a földet és mindent, ami rajta van;
a tengereket és mindent, ami bennük van.
Te adsz életet mindezeknek,
s a mennyei sereg leborulva imád téged. 7Te, az Úr, az Isten,
aki kiválasztottad Ábrámot,
kivezetted őt a káldeai Úrból,
és az Ábrahám nevet adtad neki; 8és mivel úgy találtad,
hogy az ő szíve hűséges irántad,
szövetséget kötöttél vele,
hogy neki adod a kánaáni, a hetita, az amorita,
a ferezita, a jebuzita, a gergezita földjét,
és azt az ő utódainak juttatod.
Meg is tartottad szavadat,
mert igaz vagy. 9Amikor láttad atyáink sanyargatását
Egyiptomban,
és hallottad jajkiáltásukat
a Vörös tenger mellett, 10jeleket és csodákat műveltél a fáraón,
összes szolgáján és országának egész népén;
tudtad ugyanis,
hogy dölyfösen viselkedtek velük szemben.
Szereztél is magadnak nevet,
amint azt a mai nap is mutatja. 11Kétfelé választottad előttük a tengert,
úgyhogy szárazon kelhettek át a tenger közepén;
üldözőiket pedig
– mint valami követ a rengeteg vízbe –
úgy dobtad be a mélybe. 12Nappal felhőoszlopban jártál előttük,
éjjel pedig tűzoszlopban,
hogy megvilágítsd nekik az utat,
amelyen haladniuk kellett. 13Leszálltál a Sínai hegyére,
beszéltél hozzájuk az égből,
adtál nekik jó szabályokat,
igazságos törvényeket,
előírásokat és üdvös parancsokat. 14Kihirdetted nekik szent szombatodat,
és szolgád, Mózes által
parancsokat, előírásokat,
meg törvényt rendeltél számukra. 15Amikor éheztek,
ételt adtál nekik az égből,
amikor pedig szomjaztak,
vizet fakasztottál számukra a sziklából
és meghagytad nekik, hogy menjenek,
vegyék birtokukba azt az országot,
amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik. 16Ők azonban, a mi atyáink,
dölyfösködtek, megkeményítették nyakukat,
és nem hallgattak parancsaidra, 17vonakodtak engedelmeskedni
és nem emlékeztek a csodákra sem,
amelyeket értük műveltél.
Nyakaskodtak és fejükbe vették,
hogy lázadozva visszatérnek szolgaságukba.
Te azonban, a megbocsátó,
kegyes, könyörületes,
türelmes és nagy irgalmasságú Isten,
nem hagytad el őket, 18még akkor sem,
amikor öntött borjút készítettek maguknak
és azt mondogatták: ‘Ez a te Istened,
aki kivezetett téged Egyiptomból.’
Pedig ezzel szörnyű istenkáromlást követtek el. 19Te nagy könyörületességedben
mégsem hagytad őket magukra a pusztában.
Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal,
hogy vezesse őket az úton,
és a tűzoszlop éjjel,
hogy megjelölje nekik az irányt,
amelyen vonulniuk kellett. 20Megadtad jó lelkedet is,
hogy oktassa őket;
nem tagadtad meg szájuktól mannádat sem
és szomjúságukban vizet juttattál nekik. 21Negyven esztendeig tápláltad őket a pusztában;
semminek sem voltak a híjával;
ruházatuk el nem kopott
és lábuk fel nem törött. 22Országokat és népeket adtál nekik
és osztottál szét közöttük;
birtokba vették így Szehon földjét,
Hesebon királyának földjét,
meg Óg, Básán királyának földjét. 23Megsokasítottad fiaikat,
mint az ég csillagait,
és elvezetted őket arra a földre,
amelyről meghagytad atyáiknak,
hogy vonuljanak oda be,
és vegyék birtokukba azt. 24Amikor pedig fiaik bevonultak
és elfoglalták az országot,
megaláztad előttük annak a földnek
lakóit, a kánaániakat,
és kezükbe adtad őket,
királyaikat és a föld népeit
azzal, hogy tegyenek velük, amit akarnak. 25Elfoglaltak tehát
megerősített városokat, kövér földet,
birtokba vettek házakat,
mindenféle jóval telve,
vízvermeket, amelyeket mások vájtak,
szőlő- meg olajfaültetvényeket
és nagy mennyiségben gyümölcsfákat.
Ettek, jóllaktak, meghíztak
és nagy jóságodból gyönyörűséggel teltek meg. 26Mégis haragra ingereltek téged,
elfordultak tőled,
törvényedet hátuk mögé hajították,
prófétáidat pedig,
akik arra intették őket,
hogy térjenek vissza hozzád,
megölték: rettenetes istenkáromlásokat vittek végbe. 27Ezért ellenségeik kezére juttattad őket
és azok megsanyargatták őket.
Amikor pedig szorongatásuk idején
hozzád kiáltottak,
te meghallgattad őket az égből
és irgalmasságod nagysága szerint
szabadítókat küldtél nekik,
hogy kimentsék őket ellenségeik kezéből. 28Mihelyt azonban visszatért nyugalmuk,
ismét csak olyat cselekedtek, ami gonosz előtted.
Ezért megengedted,
hogy ellenségeik hatalmába kerüljenek.
S amikor ezek szorongatták őket,
újra hozzád kiáltottak segítségért,
te az égből meghallgattad
és irgalmadból hosszú időn keresztül
gyakran megszabadítottad őket, 29egyben figyelmeztetted őket,
hogy térjenek vissza törvényedhez.
Ők azonban dölyfösködtek,
nem hallgattak parancsaidra,
vétkeztek törvényeid ellen,
amelyek pedig éltetik az embert,
ha szerintük cselekszik;
hátat fordítottak, megkeményítették nyakukat
és nem engedelmeskedtek. 30Te pedig sok esztendeig
irgalmaztál nekik, figyelmeztetted őket
prófétáid által lelkeddel,
de ők nem engedelmeskedtek,
ezért az országok népeinek kezébe adtad őket. 31Mivel azonban irgalmasságod nagy,
nem pusztítottad el és nem hagytad el őket,
hiszen te könyörületes és irgalmas Isten vagy. 32Most tehát, te nagy,
hatalmas és félelmetes Istenünk,
aki hű vagy a szövetségben és irgalomban,
ne fordítsd el arcodat mindattól a szenvedéstől,
amely az asszír királyok idejétől kezdve
mind a mai napig ért minket,
királyainkat, fejedelmeinket,
papjainkat, prófétáinkat, atyáinkat
és egész népedet. 33Te igaz vagy mindabban,
ami bennünket ért, te hű voltál,
mi pedig hűtlenül cselekedtünk. 34Királyaink, fejedelmeink,
papjaink és atyáink
nem követték törvényedet,
nem figyeltek parancsaidra
és figyelmeztetéseidre,
amelyekkel intetted őket. 35Saját királyságukban,
a sok jó közepette, amelyekben részesítetted őket,
a kiterjedt termékeny földön,
amelyet nekik juttattál,
nem szolgáltak neked és nem tértek meg
gonosz cselekedeteiktől. 36És lám, ma szolgaságban vagyunk mi magunk
és a föld is, amelyet azért adtál atyáinknak,
hogy élvezzék gyümölcsét és javait;
ezen a földön ma szolgák vagyunk. 37Terményei a királyok részére gyűlnek,
akiket bűneink miatt helyeztél fölénk
és akik kedvük szerint rendelkeznek
testünkkel és jószágunkkal,
úgyhogy igen nagy nyomorúságban vagyunk.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF