8
1Azokban a napokban, amikor ismét nagy tömeg volt együtt és nem volt mit enniük, magához hívta tanítványait és azt mondta nekik:
2»Sajnálom a tömeget, mert íme, már három napja velem vannak, és nincs mit enniük.
3Ha étlen bocsátom haza őket, ellankadnak az úton, mert egyesek messziről jöttek közülük.«
4Tanítványai azt felelték neki: »Hogyan tarthatná jól az ember ezeket kenyérrel itt a pusztában?«
5Ő pedig megkérdezte őket: »Hány kenyeretek van?« Azok azt felelték: »Hét.«
6Erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, hogy eléjük tegyék; és azok a tömeg elé tették.
7Egy kevés haluk is volt; azokat is megáldotta, és szólt, hogy ezeket is tegyék eléjük.
8Aztán ettek és jóllaktak. Végül a megmaradt darabokból hét kosárral szedtek össze.
9Akik ettek, mintegy négyezren voltak. Majd elbocsátotta őket.
10Ő pedig azonnal beszállt a hajóba tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment.
11Ekkor kijöttek a farizeusok, elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle.
12Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: »Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.«
13Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
14Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem volt náluk a hajóban.
15Ekkor így intette őket: »Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.«
16Azok pedig tanakodtak egymás közt, arra gondolva, hogy: »Nincsen kenyerünk.«
17Jézus észrevette ezt, és azt mondta nekik: »Miért tanakodtok azon, hogy nincsen kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és nem hallotok?Nem emlékeztek arra,
(Jer 5,21}<fs)
19hogy amikor az öt kenyeret ötezernek megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?« Azt felelték neki: »Tizenkettőt.«
20»És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár maradékot szedtetek össze?« Azt felelték neki: »Hetet.«
21Erre így szólt hozzájuk: »Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?«
22Azután Betszaidába érkeztek. Egy vakot vezettek hozzá, és kérték őt, hogy érintse meg.
23Ő kézen fogta a vakot, kivezette a helységből, és a szemére köpve rátette a kezeit, aztán megkérdezte tőle, hogy lát-e valamit.
24Az föltekintett és azt mondta: »Látom az embereket, mintha a fák járkálnának.«
25Azután ismét a szemére tette a kezét, mire az látni kezdett, meggyógyult, és tisztán látott mindent.
26S ő ezzel küldte őt haza: »A faluba ne menj be!«
27Jézus ezután elment tanítványaival Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton megkérdezte tanítványait: »Kinek tartanak engem az emberek?«
28Ők azt felelték neki: »Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.«
29Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« Péter felelt neki: »Te vagy a Krisztus.«
30Ő ekkor a lelkükre kötötte, hogy ezt senkinek se mondják el róla.
31Ezután elkezdte őket tanítani arra, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie. El kell, hogy vessék a vének, a főpapok és az írástudók, meg kell, hogy öljék, és három nap múlva föl kell támadnia.
32Egész nyíltan mondta el nekik ezt a dolgot. Ekkor Péter félrehívta őt, és kezdte lebeszélni.
33De ő megfordult, a tanítványaira tekintett, és megdorgálta Pétert ezekkel a szavakkal: »Távozz előlem, Sátán! Mert nem az Isten dolgaival törődsz, hanem az emberekével.«
34Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: »Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.
35Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
36Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?
37Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért?
38Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.«