Keresés a Bibliában

32 1»Halljátok egek, amit szólok,
hallja a föld számnak igéit! 2Esőként csepegjen tanításom,
harmatként hulljon szólásom
úgy, mint zápor a pázsitra,
mint az esőcsepp a sarjúra. 3Hirdetem ugyanis az Úr nevét:
ismerjétek el Istenünk fenségét! 4Isten tettei tökéletesek,
útjai mind helyesek,
hűséges az Isten, hamisság nincs benne,
igaz ő és őszinte. 5Mégis vétkezett ellene,
s gyalázata miatt nem fia többé
a gonosz és elvetemült nemzedék. 6Ezzel fizetsz talán az Úrnak?
Balga és esztelen nép!
Nem atyád-e ő neked,
az övé voltál,
ő alkotott és szilárdított téged? 7Emlékezzél meg csak az ősi napokról,
gondolj csak át minden nemzedéket,
kérdezd meg atyádat, s elbeszéli neked,
véneidet, és elmondják neked! 8Amikor a Felséges a nemzeteket elosztotta,
amikor Ádám fiait szétválasztotta,
megszabta a népek határait
Izraelt fiainak száma szerint, 9s az Úr osztályrésze lett az ő népe,
Jákob az ő kötélmérte öröksége. 10Megtalálta a puszta földjén
a borzalom és a kietlen sivatag helyén.
Felkarolta, oktatgatta,
mint a szeme fényét óvta. 11Miként a sas, amely repülésre készteti fiait
és felettük lebeg,
kiterjesztette szárnyait, felkapta
s tulajdon vállán hordozta. 12Egyedül az Úr vezette,
idegen isten nem volt mellette. 13Hegyes vidékre helyezte,
hogy a mezők gyümölcsét egye,
mézet szívjon a kőszálból,
olajat a kemény sziklából. 14Élvezze tehenek vaját, juhok tejét,
bárányok és básáni kosok kövérét,
bakok húsát s búza velejét,
s igya a szőlő színtiszta vérét. 15Ám meghízott a kedves – és ficánkolt!
Meghízott, kövér lett, meghájasodott,
és elhagyta Istent, alkotóját,
megvetette Istent, szabadító Szikláját! 16Idegen istenekkel ingerelték,
utálatosságokkal bőszítették, 17démonoknak áldoztak, nem Istennek,
isteneknek, kiket nem ismertek,
újaknak, nemrég jötteknek,
kiket atyáik nem tiszteltek. 18Elhagytad Istent, szülődet,
feledted az Urat, teremtődet. 19Látta ezt az Úr és haragra gerjedt,
mert felingerelték fiai s lányai. 20Mondta tehát: ‘Elrejtem arcomat előlük,
hadd látom, mi lesz majd a végük,
mert elvetemült nemzedék ez,
hűtlenné vált gyermekek. 21Ők azzal ingereltek, ami nem Isten,
bőszítettek semmiségeikkel,
én is ingerlem majd őket: népnek sem nevezhető néppel,
bosszantom majd őket oktalan nemzettel. 22Tűz lobban fel haragomban
s égni fog az alvilágnak fenekéig,
megemészti a földet, termésével együtt
s elégeti a hegyek alapjait. 23Elhalmozom őket a bajokkal,
elfogyasztom rajtuk nyilaimat, 24éhség emészti meg őket,
s madarak falják fel őket szörnyű harapásokkal.
Rájuk uszítom a fenevadak fogát,
a porban csúszó-mászó állatoknak dühét, 25kinn a kard fogja pusztítani őket,
odahaza a rémület,
ifjút, szüzet egyaránt,
csecsemőt és aggastyánt. 26Sőt azt mondanám: Hol vannak?
Hadd szüntetem meg emlékezetüket az emberek között! – 27De ettől elállok, hogy ne bosszantsanak ellenségei,
fel ne fuvalkodjanak ellenei,
s azt ne mondják: A mi diadalmas kezünk
s nem az Úr cselekedte mindezt! 28Tanácstalan nemzet ez,
s okosság nélkül való! 29Bárcsak eszesek és értelmesek lennének,
s fontolóra vennék végüket! 30Hogy is kergethetne meg egy ember ezret,
szalaszthatna meg kettő tízezret?
Nemde csak úgy, hogy Sziklájuk eladja őket,
s az Úr kiszolgáltatja őket?’ 31- Hisz a mi Istenünk nem olyan, mint az ő isteneik,
ezt ellenségeink is megítélhetik. – 32Szőlőjük Szodoma szőlőjéből való,
és Gomorra határából származó.
Szőlőszemeik epeízű szemek,
fürtjeik felette keserűek. 33Boruk sárkányok epéje,
s viperák gyógyíthatatlan mérge. 34Nincsen ez eltéve nálam,
s lepecsételve kincstáraimban? 35Enyém a bosszú, én megfizetek
annak idején, amikor meginog a lábuk.
Közel van a veszedelem napja,
sietve jő időpontja. 36Akkor az Úr igazságot szolgáltat népének,
s megkönyörül szolgáin,
látva, hogy elerőtlenedett a kezük,
odavannak a bezártak, s a szabadok is kimerültek. 37Akkor majd azt mondja: ‘Hol vannak isteneik,
akikbe bizalmukat vetették, 38akik megették áldozataik háját,
s megitták italáldozataik borát?
Keljenek fel, segítsenek titeket,
oltalmazzanak a bajban benneteket! 39Lássátok be, hogy én vagyok egyedül
s nincs más Isten rajtam kívül:
én ölök és én éltetek, sebesítek és gyógyítok
s nincs, aki kezemből kiszabadíthasson! 40Égnek emelem kezemet,
s örök életemre mondom: 41Ha megélesítem villámló kardom
s ítélethez fog kezem,
bosszút állok ellenségeimen
s megfizetek azoknak, akik gyűlölnek engem. 42Vérrel részegítem nyilaimat,
s hússal lakik jól kardom,
a megöltek és a foglyok vérével,
a tar fejű ellenség vérével.’ 43Nemzetek, dicsérjétek népét,
mert Ő megtorolja szolgáinak vérét,
bosszút áll ellenségeiken,
s megkegyelmez népe földjének.« 44Mózes tehát elment és Józsuéval, Nún fiával együtt elmondta ez ének minden szavát a nép füle hallatára.

A törvény továbbadása

45Amikor aztán végig elmondta mindezeket a szavakat az egész Izraelnek, 46ezt mondta nekik: »Véssétek szívetekbe mindezeket a szavakat, amelyekkel ma tanúságot teszek ellenetek, s parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák emlékezetükben ezeket, s tegyék meg és teljesítsék mindazt, ami ebben a törvényben írva van, 47mert e parancsokat nem hiába kaptátok, hanem azért, hogy általuk életetek legyen, s teljesítésük fejében hosszú ideig lakjatok azon a földön, amelynek elfoglalására átkeltek a Jordánon.«

Isten rendelkezik Mózes haláláról

48Még ugyanazon a napon így szólt az Úr Mózeshez: 49»Menj fel erre az Abárim (vagyis: Átkelés) hegységre, a Nébó hegyére, amely Moáb földjén, Jerikóval átellenben van és tekintsd meg Kánaán földjét, amelyet én majd Izrael fiainak adok birtokul. Aztán halj meg a hegyen, 50amelyre felmégy és térj meg népedhez, miként a Hór hegyén Áron bátyád is meghalt és megtért népéhez, 51mert hűtlenül jártatok el velem szemben Izrael fiai között a Pörölés vizénél, a Szín-pusztában levő Kádesnél és nem bizonyítottatok engem szentnek Izrael fiai között. 52Átellenből megláthatod azt a földet, de be nem mehetsz abba az országba, amelyet én majd Izrael fiainak adok.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF