Keresés a Bibliában

22 1Közeledett a kovásztalan kenyerek ünnepe, amelyet pászkának hívnak. 2A főpapok és írástudók keresték a módját, hogy hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől.
3Akkor a sátán megszállta Júdást, akit iskariótinak neveznek, s aki egyike volt a tizenkettőnek. 4Elment és megbeszélte a főpapokkal és a templomőrség vezetőivel, hogy hogyan adja őt a kezükbe. 5Azok megörültek, és megállapodtak, hogy pénzt adnak neki. 6Ő kötelezte magát, és kereste az alkalmat, hogy kezükbe adja őt, amikor nincs jelen a tömeg.
7Elérkezett a kovásztalan kenyerek napja, amelyen fel kellett áldozni a húsvéti bárányt. 8Jézus elküldte Pétert és Jánost: »Menjetek, készítsétek el nekünk a húsvéti bárányt, hogy elfogyaszthassuk!« 9Azok megkérdezték: »Hol akarod, hogy elkészítsük?« 10Azt felelte nekik: »Ha bementek a városba, találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt abba a házba, ahova bemegy, 11és mondjátok meg a házigazdának: ‘A Mester ezt üzeni neked: hol van az a helyiség, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?’ 12Ő mutat majd nektek egy nagy, emeleti termet berendezve, ott készítsétek el.« 13Elmentek tehát, és úgy találtak mindent, ahogy mondta nekik, és elkészítették a húsvéti vacsorát.
14Amikor eljött az óra, asztalhoz ült az apostolokkal együtt, 15és azt mondta nekik: »Vágyva vágytam arra, hogy elfogyasszam veletek ezt a húsvéti vacsorát, mielőtt szenvednék. 16Mert mondom nektek: többé nem eszem belőle, amíg be nem teljesedik az Isten országában.« 17Azután fogta a kelyhet, hálát adott, és így szólt: »Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között. 18Mert mondom nektek: mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből, amíg el nem jön az Isten országa.« 19Aztán fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Ez az én testem, mely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!« 20Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet, és azt mondta: »Ez a kehely az új szövetségaz én véremben, amely értetek kiontatik.
(Kiv 24,8; Jer 31,31}<fs) 21De íme, az áruló keze az enyémmel együtt van az asztalon. 22Mert az Emberfia ugyan elmegy, amint el van rendelve, de jaj annak az embernek, aki elárulja őt!« 23Erre ők kérdezgetni kezdték egymástól, hogy ki az közülük, aki ezt megteszi?
24Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. 25Erre azt mondta nekik: »A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és akiknek hatalmuk van fölöttük, jótevőknek hívatják magukat. 26Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. 27Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál.
28Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, 29ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, 30hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
31Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, 32de én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet.« 33Ő erre azt mondta neki: »Uram, kész vagyok veled a börtönbe és a halálba is menni!« 34De Jézus azt felelte: »Mondom neked, Péter: mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is letagadod, hogy ismersz engem.«
35Aztán azt mondta nekik: »Amikor erszény, táska és saru nélkül küldtelek titeket, szenvedtetek-e valamiben hiányt?« 36Ők azt felelték: »Semmiben.« Majd így folytatta: »Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképpen a táskát is; akinek pedig nincsen, adja el a felső ruháját, és vegyen kardot. 37Mert mondom nektek: be kell teljesednie annak rajtam, ami írva van: ‘A gonosztevők közé számították’. Mert ami rólam szól, az beteljesedik.« (Iz 53,12) 38Erre ők így szóltak: »Uram, íme, itt van két kard.« Ő pedig azt mondta nekik: »Elég!«
39Aztán elindult, és szokása szerint az Olajfák hegyére ment; követték őt a tanítványok is. 40Amikor odaért, azt mondta nekik: »Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!« 41Majd mintegy kőhajításnyira eltávolodott tőlük, és térdre borulva így imádkozott: 42»Atyám! Ha akarod, vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az én akaratom teljesedjék, hanem a tiéd.« 43Ekkor megjelent neki egy angyal az égből, és megerősítette. Aztán a halállal tusakodva még buzgóbban imádkozott. 44A verejtéke olyan lett, mint a földre hulló vér cseppjei. 45Majd felkelt az imádságból, és odament a tanítványaihoz, de a szomorúságtól alva találta őket. 46Azt mondta nekik: »Miért alszotok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!«
47Még beszélt, amikor egy sereg közeledett; Júdás vezette őket, egy a tizenkettő közül. Odament Jézushoz, hogy megcsókolja. 48Jézus azonban azt mondta neki: »Júdás! Csókkal árulod el az Emberfiát?« 49Azok, akik körülötte voltak, látva, hogy mi készül, azt mondták: »Uram, közéjük vágjunk karddal?« 50Egyikük rá is csapott a főpap egyik szolgájára, és levágta a jobb fülét. 51De Jézus azt felelte: »Hagyjátok, elég!« Aztán megérintette a fülét, és meggyógyította. 52Akkor Jézus ezt mondta azoknak, akik ellene jöttek, a főpapoknak, a templomőrség tisztjeinek és a véneknek: »Mint rabló ellen, úgy jöttetek kardokkal és dorongokkal. 53Amikor nap mint nap köztetek voltam a templomban, nem emeltetek rám kezet, de ez a ti órátok, és a sötétség hatalmáé.«
54Megragadták tehát őt, és a főpap házába vitték. Péter pedig messziről követte. 55Amikor tüzet raktak az udvar közepén és körbeülték, Péter is közéjük ült. 56Egy szolgáló meglátta, hogy ő is ott ül a tűznél, szemügyre vette, és azt mondta: »Ez is vele volt!« 57De ő tagadta: »Asszony, nem ismerem őt!« 58Nem sokkal ezután egy másik látta meg, és így szólt: »Te is közülük való vagy.« Péter azt felelte: »Ember! Nem vagyok!« 59Körülbelül egy óra múltán ismét erősítgette egy másik: »Bizony, ez is vele volt, hiszen galileai.« 60Péter erre így szólt: »Ember! Nem tudom, mit beszélsz!« És azonnal, mikor még beszélt, megszólalt a kakas. 61Akkor az Úr hátrafordult, és rátekintett Péterre. Péter pedig visszaemlékezett az Úr szavára, hogy azt mondta neki: »Mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor is megtagadsz engem.« 62Ekkor kiment, és keservesen sírni kezdett.
63A férfiak pedig, akik őrizték, gúnyolták és verték őt. 64Letakarták az arcát, és azt kérdezték tőle: »Prófétálj! Ki ütött meg téged?« 65És egyéb szidalmakkal is illették.
66Mihelyt megvirradt, egybegyűltek a nép vénei, a főpapok meg az írástudók, és főtanácsuk elé vitték. Így szóltak: »Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk!« 67Ő azt felelte nekik: »Ha megmondom nektek, nem hiszitek el; 68ha pedig kérdezlek titeket, nem feleltek. 69De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni«. (Dán 7,13; Zsolt 110,1) 70Erre mindnyájan azt mondták: »Tehát te vagy az Isten Fia?« Jézus azt felelte nekik: »Ti mondjátok, hogy én vagyok.« 71Azok erre így szóltak: »Mi szükségünk van még tanúságtételre? Hiszen mi magunk hallottuk a saját szájából.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

22,32 Jézus imádsága kétségtelenül meghallgatásra talált: Péter hite nem rendült meg, sőt, az ő hite az egész egyház számára erőforrás; miután megbánta, amit tett, ő erősít meg másokat hitükben.

22,44 A vérizzadás, orvosi nevén diapedézis, rendkívüli lelkiállapotban (pl. rémület) fordulhat elő. Lukács, mint orvos, külön is figyelt erre. A 43-44. versek hiányoznak a két legrégebbi kódexből.

Előző fejezet Következő fejezet