26
1Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek. Ne csináljatok magatoknak bálványt vagy faragott képet, ne emeljetek emlékoszlopokat, s ne állítsatok fel jelzett követ földeteken, hogy imádjátok, mert én, az Úr vagyok a ti Istenetek!
2Tartsátok meg szombatjaimat, s féljétek szentélyemet: én, az Úr, parancsolom!
3Ha rendeleteim szerint jártok, parancsaimat megtartjátok és megteszitek: megadom nektek az esőket a maguk idejében,
4megtermi a föld a maga termését, és megtelnek a fák gyümölccsel.
5A gabona cséplése eléri a szüretet, a szüret eléri a vetést. Jóllakásig fogjátok enni kenyereteket, és rettegés nélkül laktok földeteken.
6Békességet adok földeteken, alhattok, mert nem lesz, aki felriasszon, kiirtom az ártalmas vadat, s kard nem járja földeteket.
7Megkergetitek ellenségeiteket, és ők elhullanak előttetek.
8Öten közületek száz idegent kergetnek meg, és százan közületek tízezret: kardélre hullanak ellenségeitek előttetek.
9Rátok tekintek és megszaporítalak titeket: megsokasodtok, és megerősítem szövetségemet veletek.
10A réginél is régibb gabonát ehettek, s ki kell hordanotok a régit a beérkező új elől.
11Közétek helyezem hajlékomat, s nem vet meg titeket lelkem.
12Közöttetek járok, a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.
13Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, aki kihoztalak titeket az egyiptomiak földjéről, hogy ne legyetek rabszolgáik, s összetörtem azt a láncot, amely a nyakatokban volt, hogy felegyenesedve járjatok.
Jegyzetek
26,1 Isten parancsai az ember legbensőbb lényegének és hivatásának megfogalmazásai, ezért az ember és a társadalom jóléte és boldogsága (az »áldás«) e parancsok megtartásától függ. Az ókori kelet sok törvénygyűjteménye végződött áldásokkal és átkokkal.