Keresés a Bibliában

9 1Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Menj be a fáraóhoz, és mondd meg neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem, 2mert ha tovább is ellenállsz, és visszatartod őket, 3íme, az Úr keze nehezedik a mezőn nyájaidra, dögvészt bocsát lovaidra, szamaraidra, tevéidre, marháidra és juhaidra. 4Ugyanakkor csodálatos különbséget is tesz az Úr Izrael jószága és az egyiptomiak jószága között, és abból, ami Izrael fiaié, semmi sem vész el. 5Az időt is megállapította az Úr: Holnap cselekszi meg az Úr ezt a dolgot ezen a földön.« 6Meg is cselekedte az Úr ezt a dolgot másnap, és elhullott az egyiptomiak minden marhája. Izrael fiainak marháiból azonban nem hullott el egy sem. 7A fáraó oda is küldetett, hogy megnézze, és íme, semmi sem hullott el abból, ami Izraelé volt. Ám a fáraó szíve megkeményedett, és nem engedte el a népet. 8Így szólt ekkor az Úr Mózeshez és Áronhoz: »Vegyetek egy tele marok kemencehamut, és Mózes szórja azt az ég felé a fáraó előtt! 9Legyen az porfelhővé Egyiptom egész földje felett, és legyenek belőle fekélyek és hólyagos kelések emberen és állaton, Egyiptomnak egész földjén!« 10Fogták tehát a kemencehamut, a fáraó elé álltak, és Mózes az ég felé szórta azt, erre fekélyes kelések támadtak emberen és állaton. 11A varázslók nem is állhattak Mózes elé, mert rajtuk is fekélyek voltak, és Egyiptomnak egész földjén. 12Ám az Úr megkeményítette a fáraó szívét, és az nem hallgatott rájuk, amint az Úr előre megmondta Mózesnek. 13Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Reggel kelj fel, állj a fáraó elé, és mondd neki: Ezt üzeni az Úr, a héberek Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem! 14Különben ezúttal minden csapásomat ráküldöm szívedre, szolgáidra és népedre, és megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön! 15Már eddig is kinyújthattam volna a kezem, döghalállal sújthattalak volna téged és népedet, hogy eltűntél volna a földről. 16De megtartottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hirdessék nevemet az egész földön. 17Még mindig visszatartod népemet, és nem akarod elengedni? 18Íme, holnap ugyanebben az órában hatalmas jégesőt hullatok, olyat, amilyen nem volt még Egyiptomban, attól a naptól fogva, hogy megalapították, mindmáig. 19Most tehát küldj el és hozasd be állataidat, és mindenedet, amid a mezőn van, mert ember, állat és minden, ami kinn marad, nem kerül be a mezőről, és rázúdul a jégeső, elpusztul!« 20Aki a fáraó szolgái közül félte az Úr szavát, fedél alá mentette szolgáit és állatait, 21aki pedig nem törődött az Úr szavával, az a mezőn hagyta szolgáit és állatait. 22Így szólt ekkor az Úr Mózeshez: »Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon Egyiptom egész földjére, emberre, állatra, és a mező minden füvére Egyiptomnak földjén!« – 23Erre Mózes kinyújtotta botját az ég felé, és az Úr mennydörgést, jégesőt és cikázó villámokat bocsátott a földre. Jégesőt hullatott az Úr Egyiptom földjére, 24és szakadt a jégeső és a tűz vegyesen. Akkora volt, hogy sohasem láttak olyat azelőtt Egyiptom egész földjén, amióta azt a nemzetet megalapították. 25El is vert a jégeső Egyiptom egész földjén mindent, ami a mezőn volt, embert, állatot egyaránt. A mező minden füvét elverte a jégeső, és a föld minden fáját összetörte. 26Csak Gósen földjén, ahol Izrael fiai voltak, nem esett jégeső. 27Elküldött erre a fáraó, hívatta Mózest és Áront, és azt mondta nekik: »Vétkeztem most is! Az Úr az igaz, én és népem vagyunk a bűnösök. 28Imádkozzatok az Úrhoz, hogy szűnjék meg Isten mennydörgése és a jégeső! Elengedlek titeket, és semmiképpen sem kell tovább itt maradnotok!« – 29Mózes azt felelte: »Mihelyt kimegyek a városból, kiterjesztem kezem az Úrhoz, és megszűnik a mennydörgés. Nem lesz jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld, 30bár tudom, hogy te és szolgáid még mindig nem félitek az Úr Istent!« – 31A len és az árpa tönkrement, mert az árpa zsendülőben, a len pedig már virulóban volt. 32A búza és a tönköly nem szenvedett kárt, mert azok későiek. 33Amikor aztán Mózes kiment a fáraótól a városon kívülre, kiterjesztette kezét az Úrhoz, megszűnt a mennydörgés és a jégeső, és az eső nem ömlött tovább a földre. 34Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, tovább vétkezett. 35Megkeményedett a szíve a szolgáéival együtt, egészen megkeményedett, és nem engedte el Izrael fiait, ahogy az Úr Mózes által megmondta.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF