Keresés a Bibliában

Mózes éneke

15 1Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak:
»Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset
művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!
2Az Úré az én erőm és dicsérő énekem,mert ő lett az én szabadulásom.
Ő az én Istenem, hadd dicsőítsem,
Atyámnak Istene, hadd magasztaljam!
3Olyan az Úr, mint hős harcos:
Mindenható az ő neve,
4a fáraó szekereit és seregét
a tengerbe vetette, válogatott vezérei elmerültek
a Vörös-tengerben.
5Hullámok borították el őket,
miként a kő, a mélységbe süllyedtek.
6Jobbodat, Uram, megdicsőíti ereje,
jobbod, Uram, az ellenséget megverte.
7Dicsőséged nagyságában elgáncsoltad ellenfeleidet,
elengedted haragodat, s az mint tarlót, megemésztette őket.
8Haragod kiáradt, s a vizek feltorlódtak,
a hömpölygő hullámok falként megálltak,
s a tenger közepén a mélységek megdermedtek.
9Szólt az ellenség: ‘Üldözöm és elérem, zsákmányt osztok, és megelégszik a lelkem,
kirántom kardomat, s megöli őket a kezem.’
10De leheleted ráfújtad, és tenger borította el őket,
a hatalmas vizekben, mint ólom, elmerültek.
11Ki olyan, mint Te, Uram,
az istenek között,
ki olyan, mint Te, szentségben dicső, félelmetes, dicsérendő és csodatevő?
12Kinyújtottad jobbodat, s a föld elnyelte őket.
13A népet, melyet megváltottál,
irgalmasan vezetted,
szent lakóhelyedre hatalmaddal elvitted.
14A népek felkeltek és haragra gerjedtek:
Filisztea lakóit gyötrelem szállta meg,
15Edom fejedelmei megrökönyödtek, Moáb erőseit remegés szállta meg, Kánaán minden lakója megdermedt.
16Szakadjon is rájuk félelem és rettegés,
karod erejétől kővé meredjenek,
míg átvonul közöttük, Uram, a te néped,
míg átvonul néped, melyet a sajátoddá tettél!
17Vidd be és ültesd őket örökséged hegyére,
erős lakóhelyedre, melyet, Uram, te készítettél,
szent helyedre, melyet kezed erősített meg,
18s uralkodjék az Úr mindenkor, örökre!«
19Bement ugyanis a fáraó lovassága, szekereivel és lovasaival együtt a tengerbe, az Úr pedig visszabocsátotta rájuk a tenger vizeit, míg Izrael fiai szárazon keltek át a tenger közepén.
20Ekkor Mirjám próféta asszony, Áron nővére a dobot kezébe vette, kiment utána az összes asszony dobokkal, táncoló karokban, 21és ő így énekelt előttük:
»Énekeljünk az Úrnak,
mert fenségeset művelt,
lovat és lovast a tengerbe vetett!«

A Sínai hegyre vezető úton

22Mózes ezután elindította Izraelt a Vörös-tengertől. Kimentek a Súr pusztába, és három napig jártak a pusztában anélkül, hogy vízre akadtak volna. 23Így jutottak el Márába, de Mára vizét sem ihatták, mert keserű volt. Ezért nevezték el azt a helyet Márának (azaz Keserűségnek). 24Ekkor a nép zúgolódni kezdett Mózes ellen. Azt kérdezték: »Mit igyunk?« 25Erre ő az Úrhoz kiáltott, és az Úr egy fadarabot mutatott neki. Amikor ő beledobta azt a vízbe, az édessé változott. Az Úr ott adott nekik parancsokat és rendeleteket, és ott tette őket próbára. 26Azt mondta: »Ha hallgatsz az Úr, a te Istened szavára, ha azt cselekszed, ami helyes a szemében, ha engedelmeskedsz parancsainak, és megtartod minden rendeletét: azon betegségek közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam, egyet sem bocsátok rád: mert én, az Úr vagyok a te gyógyítód!«
27Izrael fiai ezután Elimbe jutottak, ahol tizenkét forrás és hetven pálmafa volt, és tábort ütöttek a vizek mellett.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF