Keresés a Bibliában

36 1És folytatta Eliú, és ezeket mondta:

2»Tűrj engem még egy keveset, és megjelentem neked,
mert van még mit mondanom Istenért;

3messziről veszem tudásomat,
hogy megvédjem Teremtőm igazát.

4Szavaim valóban hamisság nélkül vannak,
és tökéletes tudás áll helyt majd előtted.

5Nem veti el Isten a hatalmasokat,
hiszen ő is hatalmas!

6De nem segíti a bűnösöket,
és igazságot szolgáltat az elnyomottaknak;

7nem veszi le szemét az igazról.
Trónra ültet királyokat örök időkre,
de azok felfuvalkodnak.

8Amikor azonban bilincsbe vannak verve,
s a nyomor kötelei tartják őket fogva,

9megjelenti nekik tetteiket
és bűneiket: hogy erőszakot cselekedtek,

10és megnyitja fülüket feddésének,
és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságtól.

11Ha meghallgatják és alávetik magukat,
jólétben töltik napjaikat
és dicsőségben éveiket.

12Ha azonban nem hallgatják, belerohannak a kardba,
és meghalnak dőreségükben.

13A képmutatók és álnokok azonban kihívják Isten haragját,
és nem kiáltanak Istenhez, amikor kötözve vannak,

14fiatal korban pusztul el a lelkük,
és életük már az ifjúkorban.

15Megmenti a szenvedőt szenvedése által,
és megnyitja fülét a szorongatással.

16Téged is kiragad a szorongatás torkából;
tágasság lép helyébe, szűkösség nélkül,
s amit asztalodra raknak, tele lesz kövérséggel.

17Ha kimondod akkor a gonoszra az ítéletet,
ragaszkodj joghoz és igazsághoz!

18Vigyázz, hogy az el ne csábítson bő ajándékkal,
és tetemes vesztegetés meg ne hajlítson!

19Ne kívánd birtokolni az aranyat,
és ne áhítsd a gazdagság támasztékát,

20hogy az emberek el ne jöjjenek érte éjjel!

21Vigyázz magadra, hogy ne hajolj igaztalanságra,
mert inkább ezt pártoltad, mint a nyomorúságot!

22Íme, magasztos Isten az ő erejében,
és nincsen hozzá hasonló tanítómester!

23Ki tudná felülvizsgálni útjait?
Ki mondhatja neki: ‘Igaztalanul cselekedtél?’

24Legyen gondod, hogy magasztald művét,
amelyet megénekeltek az emberek!

25Mindenki látja azt,
és mindegyik távolról szemléli.

26Íme, nagy az Isten, és nem tudjuk felfogni,
évei számát nem lehet kifürkészni.

27Elvonja a vízcseppeket
és szakadó záport zúdít,

28amely ömlik a felhőkből,
a mindent beborító fellegekből.

29Ha kiteríti a felhőket,
úgy, mint a sátrát,

30ha villogtatja felülről fényét,
s a tenger sarkait is befödi,

31ezek által ítéli meg a népeket,
s ad eledelt sok halandónak.

32Fényt rejt el kezében,
és parancsot ad neki, hogy újra előjöjjön;

33mesélhet arról az ő pásztora,
s a nyáj is fergetege dühéről.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

36,17 Ezeknek a verseknek az eredeti szövege különösen rossz állapotban maradt meg. Az értelmük valószínűleg ez: aki megátalkodik a rosszban, az elszenvedi az érte járó büntetést. Vannak, akik azt tartják, hogy ez buzdítás, amelyet Eliú intéz Jóbhoz, hogy Isten további büntetéseit elkerülje.

36,22 Eliú itt egy emelkedett hangú himnuszba kezd – és ez az egész 37. fejezeten végighúzódik – Isten fenségéről, hatalmasságáról, bölcsességéről, gondviseléséről, hogy Jób megértse, mennyire felfoghatatlanok és magasztosak az ember számára Isten szándékai.

Előző fejezet Következő fejezet