Keresés a Bibliában

19 1És felelt Jób, és ezt mondta:

2»Meddig akarjátok keseríteni lelkemet,
és meddig őröltök engem beszéddel?

3Immár tízszer gyaláztok,
és nem restelltek nyomorgatni engem.

4Hisz ha tévedtem volna is,
akkor is csak engem érintene tévedésem.

5Ti azonban hivalkodtok velem szemben,
és szememre vetitek gyalázatomat.

6Nos tudjátok meg tehát,
hogy Isten meg nem érdemelt ítélettel sújtott engem,
és vett engem körül ostoraival.

7Ha kiáltom, hogy: ‘erőszak’! senki sem hallgat meg engem.
Ha jajgatok, nincs aki igazságot tegyen.

8Elkerítette utamat, és nem mehetek tovább,
sötétséget borított ösvényemre.

9Jóhíremből kivetkőztetett engem,
és fejemről levette a koronát.

10Megrontott engem körös-körül, és oda vagyok,
elvette reményemet, mint a kitépett fáét.

11Haragja fellángolt ellenem,
és ellenségei közé sorolt engem.

12Együtt vonultak fel portyázó hadai,
rajtam keresztül vették útjukat,
és megszállták sátramat körös-körül.

13Messzire űzte tőlem testvéreimet:
akik ismernek engem, elidegenedtek tőlem;

14rokonaim elhagytak,
és ismerőseim elfelejtettek;

15házam zsellérei és szolgálóim idegennek néznek,
jöttment vagyok szemükben;

16szólítom szolgámat és nem felel,
és könyörgésre kell fognom szavamat;

17nőm undorodik a leheletemtől,
bűzös vagyok tulajdon gyermekeim előtt;

18még a kisgyermekek is megvetnek;
ha eltávozom tőlük, leszólnak engem;

19régi bizalmasaim undorodnak tőlem,
s akit legjobban szerettem, ellenem fordult.

20Húsom fölemésztődött, a bőr csontjaimra tapadt,
és ínyem elsorvadt fogaim körül.

21Szánjatok meg! Szánjatok meg legalább ti, barátaim!
Mert az Úr keze érintett engem.

22Miért üldöztök engem úgy, mint Isten,
és mért nem tudtok betelni húsommal?

23Bárcsak felírnák szavaimat,
vajha könyvbe jegyeznék azokat,

24vas íróvesszővel ólomtáblára,
vagy vésővel sziklába metszenék őket!

25Mert tudom, hogy megváltóm él,
s a végső napon felkelek a földről;

26és ismét körülvesz a bőröm,
és saját testemben látom meg Istenemet;

27én magam látom meg őt,
és önnön szemem nézi őt, és nem más!
E reményem van eltéve keblemben!

28Nos, miért mondjátok tehát: ‘Vegyük őt üldözőbe,
hadd találjuk meg benne a dolog gyökerét!?’

29Fussatok a kard éle elől,
mert a kard a jogtalanság megtorlója,
és tudjátok meg, hogy van ítélet!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

19,20 Így hangzik a héber szöveg. A görög szöveg szerint: Bőröm alatt a húst elemésztette a rothadás, és csontjaim kopaszon merednek, mint a fogak.

19,25 Ezeket a szavakat Jób akár kőbe is vésné. Sajnos, a szövegkörnyezet valószínűleg megromlott. Úgy látszik, a beszélő egy látomással bátorítja magát, amely megvalósul majd egy napon. Annak ellenére, amit most mondott (a húsa elemésztődött, a hálál vár rá), mégis tudja, hogy ez a helyzet nem bűnének következménye. És azt is tudja, hogy Isten is tudja ezt, bár ő most hallgat és rejtőzik. Azon a napon maga Isten jön majd el, mint Megváltó, hogy visszakövetelje Jób jogait, melléáll, és nyilvánosságra hozza ártatlanságát. Jób pedig testi épségét visszanyerve, »feltámadva«, saját szemével szemlélheti Istent. Szívében gyökerezik ez a remény, és emészti a vágy, hogy reménye beteljesedjék.

Előző fejezet Következő fejezet