12 ¹Erre Jób így válaszolt:

²»Tehát csak ti vagytok-e emberek,
és veletek kihal a bölcsesség?

³Nekem is van eszem, úgy mint nektek;
nem is vagyok nálatok alábbvaló,
mert ki nem tudja azt, amit ti tudtok?

⁴Kikacagja a saját barátja
azt, aki Istenhez kiáltott és meghallgatást talált!
Kinevetik az igaz jámborságát!

⁵A balsorsnak megvetés jár! – gondolja a jómódban élő;
rúgás vár azokra, akiknek lába megingott.

⁶Bőséget élveznek a garázdák sátrai,
és bizton vannak, akik Istent ingerlik,
holott ő adott mindent kezükbe.

⁷Kérdezd meg csak a barmokat, és megtanítanak,
az ég madarait, majd megjelentik neked,

⁸szólj a földnek, és elmondja neked,
s elbeszélik a tenger halai.

⁹Ki ne tudná mindezek közül,
hogy ezeket az Úr keze alkotta.

¹⁰Az ő kezében van minden élőlény párája
és minden emberi testnek lelke!

¹¹Nemde a szavakat a fül vizsgálja,
miként az ízt a falatozó ínye!

¹²‘A vénekben lakozik a bölcsesség,
s a hosszú életben az okosság’.

¹³De Nála van a bölcsesség és az erő,
övé a tanács és az okosság.

¹⁴Ha ő leront, nincs aki felépítsen,
ha valakit elzár, nincs aki szabadon bocsássa.

¹⁵Ha visszatartja a vizeket, minden elszárad,
ha elereszti őket, feldúlják a földet.

¹⁶Nála van az erő és az előrelátás,
ismeri a csalót s a megcsaltat egyaránt;

¹⁷balga végre viszi a tanácsadókat,
és elveszi a bírák eszét;

¹⁸feloldja a királyok övét,
és kötelet fon derekukra;

¹⁹papokat elhurcol dicstelenül,
és kiforgatja a hatalmasokat.

²⁰Elváltoztatja az igazmondók ajkát,
és elveszi az öregek eszét.

²¹Gyalázatot áraszt a fejedelmekre,
és felemeli az elnyomottakat.

²²Elveszi mélységes dolgokról a sötétség leplét,
és napvilágra hozza a halál árnyékát;

²³naggyá tesz népeket és romlást hoz rájuk,
a bukottakat pedig talpra állítja;

²⁴megfosztja a belátástól a föld népének vezéreit,
megtéveszti őket, hogy hiába bolyongjanak járatlan úton;

²⁵tapogatnak a sötétben, világosság nélkül,
támolyogni engedi őket, mint a részegeket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet