Keresés a Bibliában

Holofernész haditanácsa

5 1Hírül vitték Holofernésznek, az asszír haderő főparancsnokának, hogy Izrael fiai ellenállásra készülnek, megszállták a hegyek hágóit, falakkal erősítették meg a hegyek magaslatait és akadályokat helyeztek el a síkságon. 2Nagy haragra gerjedt és összehívta Moáb összes főemberét, és Ammon hadvezéreit és a tengerpart minden vezetőjét 3és így szólt hozzájuk: »Tájékoztassatok engem, Kánaán fiai, miféle nép az, amely a hegyvidéken lakik? Milyenek városaik, melyekben laknak? Milyen erős a serege? Miben van hatalma és ereje, s ki a királyuk és hadseregük vezére? 4A nyugaton lakók közül miért csak ők nem jöttek ki elénk?«

Az ammonita Áhior beszéde

5Így szólt hozzá Áhior, Ammon fiainak vezére: »Hallgassa meg az én Uram szolgád szájának igéjét, és elmondom neked az igazságot erről a népről, amely közeledben ezen hegyvidéken lakik, és szolgád száját nem hagyja el semmiféle hazugság. 6Ez a nép a káldeaiak ivadéka, 7s azelőtt Mezopotámiában lakott. Mivel nem akarták követni atyáik isteneit, akik a káldeaiak földjén laktak, 8ezért letértek atyáik útjáról és az ég Istenét imádták, azt az Istent, akit megismertek. Ezért a káldeaiak kiűzték őket isteneik színe elől, s ők Mezopotámiába menekültek és hosszú ideig ott laktak. 9Istenük azt mondta nekik, hogy hagyják el lakóhelyüket és menjenek Kánaán földjére. Itt telepedtek le és igen sok aranyat, ezüstöt és nyájat szereztek. 10Lementek Egyiptomba, amikor éhínség tört ki Kánaán földjén, és ott időztek addig, amíg megerősödtek és nagy sokasággá lettek és nemzetségüket nem lehetett megszámlálni. 11Az egyiptomiak ellenük fordultak, agyag- és téglamunkára kényszerítették, megalázták és rabszolgává tették őket. 12Akkor Istenükhöz kiáltottak, s az megverte Egyiptom egész földjét gyógyíthatatlan sebekkel, s az egyiptomiak elűzték őket maguktól. 13Isten kiszárította a Vörös tengert előttük 14és a Sínai és Kádes-Barnea felé vivő útra vezette őket. S ők elűzték mindazokat, akik a pusztában laktak, 15s az amoriták földjén telepedtek le és erejükkel kiirtottak minden hesbonitát. Miután átkeltek a Jordánon, elfoglalták az egész hegyvidéket, 16s kiűzték színük elől a kánaániakat, a ferezitákat, jebuzitákat, szíchemieket és az összes gergezitát és hosszú idő óta ott élnek. 17Amíg nem vétkeztek Istenük színe előtt, jó soruk volt, mert velük van Istenük, aki gyűlöli a gonoszságot. 18De amikor letértek az útról, amelyet megszabott nekik, nagyon sokan elpusztultak a sok háborúban és fogságba jutottak idegen földre, Istenük templomát lerombolták, városaikat pedig ellenségeik foglalták el. 19Most pedig Istenükhöz térve visszajöttek a szétszóratásból, ahova elszéledtek, birtokba vették Jeruzsálemet, ahol a templomuk van és letelepedtek a hegyvidéken, mert az pusztasággá vált. 20Most pedig uram és parancsolóm, ha van ebben a népben tudatlanság, ha vétkeznek Istenük ellen, vizsgáljuk ki bennük bukásuk okát, akkor vonuljunk ellenük és legyőzzük őket. 21Ha azonban nincs gonoszság ebben a népben, akkor óvakodjék uram ettől, mert Uruk és Istenük oltalmazza őket, s mi az egész földön gúny tárgyává leszünk.«

A sereg méltatlankodása

22Történt pedig, hogy amikor Áhior befejezte szavait, méltatlankodni kezdett az egész nép, amely a sátor körül volt. Holofernész főemberei és mindazok, akik a tengerparton és Moábban laktak, azt mondták, hogy darabokra tépik: 23»Nem félünk Izrael fiaitól, mert olyan nép, amelynek nincs ereje, sem képessége a kemény ütközetre. 24Ezért vonuljunk csak fel és csak egy harapás lesz sereged számára, parancsolónk, Holofernész.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF