Keresés a Bibliában

6 1Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. 2Nagy sokaság követte őt, mert látták a csodajeleket, amelyeket a betegeken művelt. 3Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. 4Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. 5Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: »Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?« 6Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. 7Fülöp azt felelte neki: »Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.« 8A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: 9»Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?« 10Jézus erre azt mondta: »Telepítsétek le az embereket!« Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát; a férfiak szám szerint mintegy ötezren voltak. 11Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. 12Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: »Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!« 13Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg.
14Az emberek pedig, látva a csodajelet, amelyet művelt, azt mondták: »Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!« 15Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.
16Miután beesteledett, tanítványai lementek a tengerre. 17Beszálltak a bárkába, és elindultak a tengeren túlra, Kafarnaumba. Besötétedett már, de Jézus még mindig nem ment oda hozzájuk. 18Mivel nagy szél támadt, a tenger háborgott. 19Amikor mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira hajóztak, látták, hogy Jézus a tengeren járva a bárkához közeledik, és megrémültek. 20Ő pedig így szólt hozzájuk: »Én vagyok, ne féljetek!« 21Fel akarták őt venni a bárkába, de a bárka azonnal a parthoz érkezett, ahová tartottak.
22Másnap a tömeg, amely a tengeren túl állt, észrevette, hogy csak egy bárka volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a bárkába, a tanítványai egyedül távoztak el. 23Jöttek viszont Tibériásból más bárkák annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott. 24Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek. 25Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: »Rabbi, mikor jöttél ide?«
26Jézus azt felelte: »Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert csodajeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg.« 28Erre azt kérdezték tőle: »Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?« 29Jézus azt felelte: »Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.«
30Erre megkérdezték tőle: »Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? 31Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ‘A mennyből adott nekik kenyeret enni’«. (Kiv 16,4) 32Jézus ezt válaszolta: »Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. 33Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« 34Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« 35Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg. 36De mondtam nektek, hogy bár láttatok engem, mégsem hisztek. 37Mindenki, akit nekem ad az Atya, hozzám jön, és aki hozzám jön, nem utasítom el, 38mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem annak akaratát, aki küldött engem. 39Annak, aki küldött engem, az az akarata, hogy el ne veszítsek semmit abból, amit nekem adott, hanem föltámasszam azt az utolsó napon. 40Mert Atyám akarata az, hogy mindenkinek, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen; és én feltámasztom őt az utolsó napon.«
41A zsidók ekkor zúgolódni kezdtek ellene, mivel azt mondta: »Én vagyok a kenyér, aki a mennyből szálltam alá«, 42és azt mondták: »Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Hogyan mondja most: ‘A mennyből szálltam alá’?«
43Jézus azt válaszolta nekik: »Ne zúgolódjatok egymás közt! 44Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon. 45Meg van írva a prófétáknál: ‘Mindnyájan Isten tanítványai lesznek’. Mindaz, aki az Atyát hallgatta és elfogadta tanítását, hozzám jön. (Iz 54,13) 46Nem mintha az Atyát látta volna valaki: csak az látta az Atyát, aki Istentől való. 47Bizony, bizony mondom nektek: Aki hisz, annak örök élete van.
48Én vagyok az élet kenyere. 49Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. 50Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. 51Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.«
52Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?« 53Jézus azt felelte nekik: »Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek. 54Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. 56Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. 57Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. 58Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.« 59Ezeket mondta Kafarnaumban, amikor a zsinagógában tanított.
60Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: »Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?« 61Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: »Megbotránkoztat ez titeket? 62Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? 63A Lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, Lélek és élet. 64De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.« Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. 65Majd hozzátette: »Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.«
66Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. 67Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« 68Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid. 69Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.« 70Jézus azt felelte nekik: »Nem tizenkettőt választottam ki közületek? Egy közületek mégis ördög.« 71Ezt pedig Júdásra, az iskarióti Simon fiára értette, mert ez árulója lett, egy a tizenkettő közül.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

6,26 Jézus értelemszerűen hivatkozik az előző napi csodára, hogy hallgatói ne keressenek más kenyeret, mint amit ő ad. Az egyszerű kenyérről azonban áttér a lelki kenyérre, amely nem más, mint ő maga: az ő teste és vére. Az igazi mennyei kenyér nem a manna volt, amellyel Isten a pusztában táplálta a népet, hanem az, amelyet Isten az új választott népnek ad.

6,32 A kenyér, amelyet az Atya ad az embereknek, maga Jézus. Ezt azonban Jézus csak fokozatosan tárja fel. Először azt mondja, hogy ő a kenyér (35. v.), aztán azt, hogy a kenyér az ő teste (51. v.), végül kimondja, hogy ez a kenyér az ő teste és vére (53. v.).

Előző fejezet Következő fejezet