Keresés a Bibliában

10 1»Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. 2Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. 3Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. 4Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. 5Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegennek a hangját nem ismerik.« 6Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott.
7Jézus ekkor ismét szólt: »Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhok ajtaja. 8Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. 9Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. 10A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.
11Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. 12A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut – a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat –, 13mert béres, és nem törődik a juhokkal. 14Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, 15amint engem ismer az Atya, és én is ismerem az Atyát; és én életemet adom a juhokért. 16Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz, és egy pásztor. 17Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy ismét visszavegyem azt. 18Senki sem veszi el tőlem: én adom oda magamtól. Hatalmam van odaadni, és hatalmam van újra visszavenni. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.«
19Ismét szakadás lett a zsidók között emiatt a beszéd miatt. 20Sokan közülük azt mondták ugyanis: »Ördöge van, és megháborodott! Minek hallgatjátok?« 21Mások azt mondták: »Ezek nem egy ördöngösnek a szavai. Vajon az ördög megnyithatja-e a vakok szemeit?«
22Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. 23Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. 24A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: »Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!« 25Jézus azt felelte nekik: »Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, 26de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. 27Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, 28és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. 29Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. 30Én és az Atya egy vagyunk.«
31Erre a zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. 32Jézus azt mondta nekik: »Sok jótettet mutattam nektek az Atyától, azok közül melyik tettért köveztek meg?« 33A zsidók azt felelték: »Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mivel ember létedre Istenné teszed magadat.« 34Jézus azt felelte nekik: »Vajon a ti törvényetekben nincs megírva: ‘Én azt mondtam: Ti istenek vagytok’? (Zsolt 82,6}<fs) 35Ha azokat mondta isteneknek, akikhez az Isten igéje szólt – márpedig az Írás érvényét nem veszti –, 36miképp mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világra küldött: ‘Káromkodsz!’, mivel azt mondtam: Isten Fia vagyok? 37Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem, 38de ha cselekszem, akkor, ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy megtudjátok és belássátok, hogy az Atya énbennem van, és én az Atyában.« 39Erre ismét el akarták őt fogni, de kisiklott a kezük közül.
40Ezután ismét eltávozott a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. 41Sokan jöttek hozzá, és azt mondták: »János ugyan semmi csodajelet sem cselekedett, de mindaz, amit János róla mondott, igaz volt.« 42És ott sokan hittek benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet