Keresés a Bibliában

8 1»Abban az időben – mondja az Úr –, kihozzák sírjaikból Júda királyainak csontjait, fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait, a próféták csontjait és Jeruzsálem lakóinak csontjait. 2Kiterítik őket a nap, a hold és az ég egész serege elé, melyeket szerettek és szolgáltak, melyek után jártak, melyekhez folyamodtak, és melyek előtt leborultak. Nem gyűjtik össze és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. 3Mégis inkább választaná a halált, mint az életet az egész maradék, azok, akik megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből mindazokon a megmaradt helyeken, ahova elűztem őket, – mondja a Seregek Ura. –

Isten elfordul és büntet

4Mondd tehát nekik: Így szól az Úr:
Vajon akik elesnek, nem kelnek föl?
Vagy aki eltér, nem tér vissza? 5Miért pártolt el ez a nép, Jeruzsálem,
örökös elpártolással?
Ragaszkodnak a csalárdsághoz,
vonakodnak visszatérni. 6Figyeltem és hallottam:
nem helyesen beszélnek,
nincs senki, aki bánná gonoszságát,
s azt mondaná: ‘Mit tettem?’
Mindenki eltért, a maga útján futva,
mint a ló, mely száguld a harcba. 7A gólya is az égen
ismeri a maga idejét,
a gerlice, a fecske és a daru
ügyelnek jövetelük idejére,
de népem nem ismeri
az Úr ítéletét. 8Hogyan mondhatjátok: ‘Bölcsek vagyunk,
és az Úr törvénye velünk van?’
Bizony, íme, hamissá tette
az írástudók hamis íróvesszeje. 9Szégyent vallottak a bölcsek,
megzavarodtak és tőrbe estek;
íme, az Úr igéjét megvetették,
mit ér hát bölcsességük? 10Ezért asszonyaikat másoknak adom,
mezőiket a hódítóknak;
mert kicsitől nagyig
mindegyikük nyereséget hajhász;
a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel. 11Népem leányának sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: ‘Békesség, békesség!’
Pedig nincsen békesség. 12Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
Ezért elesnek az elesőkkel,
és meglátogatásuk idején elbuknak,
– mondja az Úr. – 13Az utolsó szemig begyűjtöm őket,
– mondja az Úr –,
nincs már szőlőfürt a tőkén,
és nincs füge a fügefán,
a lomb is elhervadt.
Odaadom őket, hogy átgázoljanak rajtuk. 14‘Miért ülünk itt?
Gyűljetek össze,
menjünk a megerősített városokba,
és semmisüljünk meg ott!
Mert az Úr, a mi Istenünk megsemmisített minket,
és mérgezett vizet itatott velünk,
mert vétkeztünk az Úr ellen. 15Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
a gyógyulás idejére, de íme, rettenet!’ 16Dánból hallatszik lovainak horkanása,
paripái nyerítésének hangjától
megrendül az egész föld;
eljönnek, és felemésztik
a földet, és ami betölti azt,
a várost, és akik benne laknak. 17Mert íme, én áspiskígyókat küldök rátok,
melyeket nem lehet bűvölni,
és megmarnak titeket«
– mondja az Úr. 18Vidámságom fájdalommá lett bennem,
szívem beteg. 19Íme, népem leányának kiáltása hangzik
messze földről:
»Vajon nincs az Úr Sionban?
Vagy Királya nincs ott?«
»Miért bosszantottak engem bálványaikkal,
idegen hiábavalóságokkal?« 20»Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg.« 21Népem leányának összetörése miatt összetörtem,
gyászolok, borzadály fogott el. 22Talán nincs balzsam Gileádban?
Vagy nincs ott orvos?
Miért nem hegedt be hát
népem leányának sebe? 23Bárcsak fejem víz volna,
és szemem könnyforrás,
hogy éjjel-nappal sirathatnám
népem leányának megöltjeit!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF