6

¹Meneküljetek, Benjamin fiai,
Jeruzsálem belsejéből!
Tekoában fújjátok meg a harsonát,
és Bét-Hakkárem fölött adjatok jelet!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
és nagy romlás.

²A szépet és elkényeztetettet,
Sion leányát elpusztítom.

³Pásztorok és nyájaik jönnek hozzá,
sátrakat vernek körülötte,
lelegeli mindegyik a maga területét.

⁴»Készüljetek háborúra ellene,
keljetek fel, és vonuljunk fel délben!
Jaj nekünk, mert estére fordult a nap,
mert megnyúlnak az esti árnyak!

⁵Keljetek fel, és vonuljunk fel éjjel,
romboljuk le palotáit!«

⁶Mert így szól a Seregek Ura:
»Vágjatok ki fákat, és halmozzátok fel
sáncként Jeruzsálem ellen!
Ez az a város, mely megbűnhődik,
csupa zsarolás van belsejében.

⁷Ahogy frissen tartja vizét a kút,
úgy tartja frissen ő a gonoszságát.
Erőszak és elnyomás hallatszik benne,
betegség és csapás van előttem szüntelen.

⁸Fogadd meg az intést, Jeruzsálem,
nehogy elforduljon lelkem tőled,
nehogy pusztasággá tegyelek,
lakatlan földdé!«

⁹Így szól a Seregek Ura:
»Az utolsó szemig leszedik, mint a szőlőt,
Izrael maradékát.
Ismét nyújtsd ki kezed,
mint a szüretelő a szőlővesszőkre!«

¹⁰Kinek beszéljek
és tegyek bizonyságot, hogy meghallják?
Íme, körülmetéletlen a fülük,
és nem tudnak figyelni;
íme, az Úr igéje gúny tárgya lett nekik,
nem lelik kedvüket benne.

¹¹Ezért az Úr haragja tölt el engem,
nem bírom tovább magamban tartani.
»Öntsd ki a gyermekre az utcán,
és az ifjak csoportjára egyaránt!
Mert a férfi is foglyul esik az asszonnyal együtt,
az öreg azzal, akinek beteltek napjai.

¹²Házaik mások birtokába jutnak,
a mezők és asszonyok is egyaránt.
Mert kinyújtom kezemet a föld lakóira«
– mondja az Úr.

¹³Mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindegyikük nyereséget hajhász;
és a prófétától a papig
mindegyikük csalárdságot művel.

¹⁴Népem sebét úgy gyógyítják,
hogy könnyelműen mondogatják: »Békesség, békesség!«
Pedig nincsen békesség.

¹⁵Szégyent vallottak, mert utálatosságot műveltek;
mégsem szégyenkeznek,
és pirulni sem tudnak.
»Ezért elesnek az elesőkkel,
és amikor meglátogatom őket, elbuknak«
– mondja az Úr.

¹⁶Így szól az Úr:
»Álljatok ki az utakra, és nézzétek,
kérdezősködjetek az ősi ösvények felől,
melyik út a jó, és azon járjatok,
akkor nyugalmat találtok lelketeknek!«
De azt mondták: »Nem járunk!«

¹⁷Őröket állítottam fölétek:
»Figyeljetek a kürtszóra!«
De azt mondták: »Nem figyelünk!«

¹⁸Ezért halljátok, ti nemzetek,
és tudd meg, te népgyűlés,
mi történik velük!

¹⁹Halld meg, te föld:
»Íme, én bajt hozok erre a népre,
gondolataik gyümölcsét,
mert igéimre nem figyeltek,
és törvényemet megvetették.

²⁰Minek nekem a tömjén, mely Sábából érkezik,
és a jó illatú nád messze földről?
Égőáldozataitok nem kedvesek,
és véresáldozataitok nem tetszenek nekem.«

²¹Ezért így szól az Úr:
»Íme, én buktatókat állítok ennek a népnek,
és elbuknak bennük
apák és fiak együtt,
szomszéd és társa elvesznek.«

²²Így szól az Úr:
»Íme, egy nép jön észak földjéről,
és nagy nemzet kél a föld végéről.

²³Íjat és dárdát ragadnak,
kegyetlenek, és nem irgalmaznak;
hangjuk zúg, mint a tenger,
és lovakon nyargalnak.
Felsorakoztak mint harcosok
ellened, Sion leánya!«

²⁴»Hallottuk a hírét,
lehanyatlott a kezünk;
szorongás fogott el minket,
gyötrelem, mint a szülő asszonyt.«

²⁵Ne menjetek ki a mezőre,
és az úton ne járjatok,
mert ellenség kardja vár,
és rettenet mindenfelől!

²⁶Népem leánya, ölts zsákruhát,
és fetrengj a hamuban!
Gyászolj, mint az egyszülöttért szokás,
keserves jajgatással!
Mert hirtelen jön el
a pusztító ellenünk.

²⁷Vizsgálóvá tettelek népem közt, figyelővé:
ismerd meg és vizsgáld meg útjukat!

²⁸Mindnyájan elpártolt lázadók,
akik rágalmazva járnak,
réz és vas;
mindnyájan romlottak.

²⁹Fújtatott a fújtató,
de a tűztől sértetlen maradt az ólom;
hiába olvasztották,
a gonoszok mégsem váltak ki.

³⁰Elvetett ezüstnek hívják őket,
mert elvetette az Úr őket.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet