Keresés a Bibliában

Bábel ellen: 50,1-51,64

50 1Az ige, amelyet az Úr mondott Babilonról, a káldeaiak földjéről, Jeremiás próféta által:
2»Hirdessétek a nemzetek között,
és adjátok tudtul,
emeljetek zászlót, adjátok tudtul,
ne titkoljátok! Mondjátok:
‘Elfoglalták Babilont,
megszégyenült Bel,
megzavarodott Merodák,
megszégyenültek istenszobrai,
megzavarodtak bálványai.’ 3Mert felvonult ellene egy nemzet északról, amely pusztasággá teszi országát, és nem lesz lakó benne; az emberektől az állatokig mind elbujdosnak, elmennek. 4Azokban a napokban és abban az időben – mondja az Úr –, eljönnek Izrael fiai, és Júda fiai velük együtt; menet közben folyvást sírnak, és az Urat, az ő Istenüket keresik. 5Sion felől kérdezősködnek, arrafelé fordul arcuk. ‘Eljönnek, és csatlakoznak az Úrhoz örök szövetséggel, mely nem megy feledésbe.’ 6Elveszett nyáj volt a népem, pásztoraik tévútra vitték, a hegyeken félrevezették őket; hegyeken-halmokon jártak, elfeledkeztek pihenőhelyükről. 7Aki csak rájuk talált, evett belőlük, és ellenségeik így szóltak: ‘Nem fogunk megbűnhődni, mivel vétkeztek az Úr ellen, az igazság hajléka és atyáik reménysége, az Úr ellen.’

A döntő ütközet

8Bujdossatok el Babilonból,
és a káldeaiak földjéről menjetek ki!
Legyetek olyanok,
mint a kosok a nyáj előtt! 9Mert íme, én felkeltem
és elhozom Babilonra
nagy nemzeteknek a gyülekezetét
észak földjéről;
felsorakoznak ellene,
s azután elfoglalják;
nyilaik olyanok, mint sikeres hős,
aki nem tér vissza eredménytelenül. 10Prédává lesz Káldea,
prédálói mind jóllaknak«
– mondja az Úr. – 11Csak örüljetek, csak ujjongjatok,
örökségem kifosztói!
Csak ugrándozzatok, mint a nyomtató üsző,
és nyerítsetek, mint a paripák! 12Nagy szégyen érte anyátokat,
megszégyenült szülőtök;
íme, utolsó a nemzetek között:
sivatag, kiszikkadt föld és pusztaság. 13Az Úr haragja miatt nem lesz lakója,
és egészen pusztává lesz;
aki csak keresztülmegy Babilonon,
megborzad és gúnyolódik valamennyi csapásán. 14Sorakozzatok fel Babilon ellen körös-körül,
mindnyájan, akik az íjat feszítitek!
Lőjetek rá, ne sajnáljátok a nyilat,
mert az Úr ellen vétkezett! 15Kiáltsatok fölötte körös-körül!
Megadta magát,
ledőltek oszlopai,
leomlottak falai.
Mert az Úr bosszúja ez,
álljatok bosszút rajta!
Ahogyan ő cselekedett,
úgy cselekedjetek vele! 16Irtsátok ki a magvetőt Babilonból,
és azt, aki sarlót fog aratás idején!
A pusztító kard elől
mindenki a maga népe felé fordul,
és mindegyikük a saját földjére menekül. 17Szétszórt nyáj Izrael,
oroszlánok kergették szét.
Elsőként Asszúr királya evett belőle,
s az utolsó, aki lerágta csontjait,
Nebukadnezár, Babilon királya volt. 18Ezért így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: »Íme, én meglátogatom Babilon királyát és az ő országát, ahogyan meglátogattam Asszúr királyát. 19Akkor visszaviszem Izraelt legelőjére, és a Kármelen meg Básánban legel majd; Efraim hegyén és Gileádban kedvére jóllakik. 20Azokban a napokban és abban az időben – mondja az Úr – keresik majd Izrael bűnét, de nem lesz meg, és Júda vétkeit, de nem találják; mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.

A végső pusztulás

21Merátaim földjére vonulj fel,
és Pekód lakói ellen!
Irtsd ki és semmisítsd meg őket egészen – mondja az Úr –,
és tégy mindent úgy,
ahogy parancsoltam neked!« 22Harci zaj hangzik az országban,
és nagy rombolás. 23Hogy összezúzták és összetörték
az egész föld pörölyét!
Milyen borzadállyá lett
Babilon a nemzetek között! 24Csapdát állítottam neked,
és foglyul is estél, Babilon,
de te nem tudtad.
Rád találtak, és meg is ragadtak,
mert az Úrral szálltál harcba. 25Kinyitotta fegyvertárát az Úr,
és előhozta haragjának fegyvereit;
mert dolga van az Úrnak, a Seregek Istenének
a káldeaiak országában. 26Jöjjetek ellene mindenfelől,
nyissátok ki csűreit!
Hányjátok halomra őt, mint a gabonát,
és semmisítsétek meg!
Ne legyen maradéka! 27Irtsátok ki minden bikáját,
menjenek a vágóhídra!
Jaj nekik, mert eljött a napjuk,
meglátogatásuk ideje! 28Menekültek hangja hallatszik,
akik Babilon földjéről menekülnek,
hogy hirdessék Sionban
az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját,
a templomáért való bosszút. 29Hívjatok össze Babilon ellen lövészeket,
mindazokat, akik az íjat feszítik,
verjetek tábort körülötte,
ne legyen menekvése!
Fizessetek meg neki tette szerint:
ahogyan ő cselekedett,
egészen úgy cselekedjetek vele!
Mert az Úrral szemben kevélykedett,
Izrael Szentjével szemben. 30»Ezért elesnek ifjai a terein,
és harcosai mind elvesznek azon a napon – mondja az Úr. – 31Íme, én ellened vagyok, Kevélység!
– mondja az Úr, a Seregek Istene. –
Mert eljött a te napod,
az idő, amikor meglátogatlak téged. 32Elbukik a Kevélység, és elesik,
s nem lesz senki, aki felállítsa.
Tüzet gyújtok városaiban,
és megemészti egész környezetét.«

Izrael szabadulása

33Így szól a Seregek Ura: »Elnyomást szenvednek Izrael fiai és Júda fiai egyaránt. Akik fogságba vitték, mind fogva tartják őket, nem akarják elbocsátani. 34De megváltójuk erős, Seregek Ura a neve. Biztosan győzelemre viszi ügyüket, hogy nyugalmat adjon a földnek, de nyugtalanságot keltsen Babilon lakóiban. 35Kardot a káldeaiakra – mondja az Úr –,
és Babilon lakóira,
fejedelmeire meg bölcseire! 36Kardot a fecsegőkre,
hadd legyenek bolonddá!
Kardot hőseire,
hadd rémüljenek meg! 37Kardot lovaira és szekereire,
az egész keverék népre, mely közte van,
hadd legyenek asszonyokká!
Kardot a kincseire,
hadd rabolják el azokat! 38Szárazságot a vizeire,
hadd száradjanak ki,
mert bálványszobrok földje az,
és a szörnyekkel őrjöngnek! 39Ezért vadmacskák laknak majd ott hiénákkal, és struccmadarak laknak benne; nem lesz lakottá soha többé, hanem lakatlan lesz nemzedékről nemzedékre. 40Ahogy feldúlta Isten Szodomát és Gomorrát meg a szomszédait – mondja az Úr –, úgy ott sem lakik majd ember, és nem tartózkodik benne ember fia. 41Íme, egy nép jön északról, nagy nemzet és sok király kel fel a föld végéről. 42Íjat és dárdát ragadnak, kegyetlenek, és nem irgalmaznak; hangjuk zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak. Felsorakoztak mint harcosok ellened, Babilon leánya! 43Hallotta hírüket Babilon királya, és lehanyatlott a keze; szorongás fogta el, gyötrelem, mint a szülő asszonyt. 44Íme, ahogy az oroszlán feljön a Jordán sűrűjéből a mindig viruló legelőre, úgy űzöm el őket onnan egy szempillantás alatt, és a kiválasztottat rendelem fölé. Mert ki olyan, mint én? És ki vonhat felelősségre engem? Ki az a pásztor, aki megállhat színem előtt?« 45Ezért halljátok az Úr tervét, amelyet eltervezett Babilon ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt a káldeaiak földje ellen! Bizony, elhurcolják a nyáj kicsinyeit, bizony, elborzadnak miattuk tanyáik. 46A hírtől, hogy bevették Babilont, megrendül a föld, és kiáltás hallatszik a nemzetek között.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF