Keresés a Bibliában

BÁRUK, JEREMIÁS SEGÍTŐTÁRSA: 36,1-45,5

A könyvtekercs

36 1Történt pedig Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának negyedik esztendejében, hogy ez az ige hangzott el Jeremiáshoz az Úrtól:
2»Végy magadnak egy könyvtekercset, és írd le rá mindazokat az igéket, amelyeket mondottam neked Izraelről, Júdáról és minden nemzetről, attól a naptól, melytől fogva szóltam hozzád, Jozija napjaitól mind a mai napig! 3Hátha meghallja Júda háza mindazt a bajt, amit velük tenni szándékozom, hogy megtérjenek, mindenki a maga gonosz útjáról, s akkor megbocsátom bűnüket és vétküket.« 4Jeremiás tehát hívta Bárukot, Néria fiát, és Báruk leírta egy könyvtekercsre Jeremiás diktálása után az Úr minden igéjét, melyet mondott neki. 5Majd ezt parancsolta Jeremiás Báruknak: »Én akadályozva vagyok, nem mehetek be az Úr házába. 6Menj be azért te, és olvasd fel a tekercsből, melyet diktálásom után írtál, az Úr igéit a nép füle hallatára az Úr házában böjt napján! Egész Júdának is, mindazoknak, akik városaikból jönnek, fülük hallatára olvasd fel azokat! 7Hátha eljut könyörgésük az Úr színe elé, és megtérnek, mindenki a maga gonosz útjáról; mert nagy a harag és az indulat, mellyel az Úr szólt ez ellen a nép ellen.« 8Báruk, Néria fia, mindenben úgy tett, ahogy Jeremiás próféta parancsolta neki: felolvasta a könyvből az Úr igéit az Úr házában. 9Történt ugyanis Joakimnak, Jozija fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilencedik hónapban, hogy böjtöt hirdettek az Úr színe előtt Jeruzsálem egész népének és a Júda városaiból Jeruzsálembe érkező egész népnek. 10Akkor olvasta fel Báruk a könyvből Jeremiás igéit az Úr házában, Gamarjának, Sáfán írnok fiának kamrájában, a felső udvarban, az Úr háza új kapujának bejáratában, az egész nép füle hallatára. 11Amikor Mikeás, Sáfán fiának, Gamarjának a fia meghallotta az Úr minden igéjét a könyvből, 12lement a király házába, az írnok kamrájába, és íme, ott ültek mind a főemberek: Elisáma írnok, Dalaja, Semaja fia, Elnátán, Ákobor fia, Gamarja, Sáfán fia, Cidkija, Hananja fia és az összes főember. 13Mikeás tudtukra adta mindazokat az igéket, melyeket hallott, amikor Báruk felolvasta a könyvet a nép füle hallatára. 14Erre elküldte az összes főember Bárukhoz Júdit, Natanja fiát, aki Kúsi fiának, Selemjának volt a fia, ezzel az üzenettel: »Vedd kezedbe a tekercset, amelyet felolvastál a nép füle hallatára, és jöjj!« Báruk, Néria fia, kezébe vette a tekercset, és bement hozzájuk. 15Ekkor azt mondták neki: »Ülj le, és olvasd fel a fülünk hallatára!« Báruk pedig felolvasta a fülük hallatára. 16Amikor meghallgattak minden igét, rémülten néztek egymásra, és azt mondták Báruknak: »Mindenképp tudtára kell adnunk a királynak mindezeket az igéket.« 17Majd kérték Bárukot: »Mondd el nekünk, hogyan írtad le mindezeket az igéket! Az ő diktálása után?« 18Báruk azt mondta nekik: »Diktálva mondja nekem mindezeket az igéket, én pedig leírom a könyvbe tintával.« 19Erre így szóltak a főemberek Bárukhoz: »Menj, és rejtőzz el, te is, meg Jeremiás is, és ne tudja meg senki, hogy hol vagytok!« 20Azután bementek a királyhoz az udvarba, a tekercset letették Elisáma írnok kamrájában, majd a király füle hallatára elmondták az egész dolgot. 21Erre a király elküldte Júdit, hogy hozza el a tekercset. Az el is hozta Elisáma írnok kamrájából. Majd felolvasta azt Júdi a király füle hallatára és az összes főember füle hallatára, akik a király mellett álltak. 22A király akkor, a kilencedik hónapban, éppen a téli palotában tartózkodott, és tűz égett előtte a serpenyőben. 23Valahányszor Júdi három vagy négy hasábot elolvasott, levágta azt az írnok késével, és bedobta a tűzbe, mely a serpenyőben volt, míg el nem emésztette az egész tekercset a tűz a serpenyőben. 24Nem rettentek meg, és nem szaggatták meg ruháikat, a király sem, és szolgái közül egy sem, akik hallották mindezeket az igéket. 25Elnátán, Dalaja és Gamarja kérlelték ugyan a királyt, hogy ne égesse el a tekercset, de nem hallgatott rájuk. 26Sőt a király megparancsolta Jerameél királyfinak, Szerajának, Ezriél fiának és Selemjának, Abdeél fiának, hogy fogják el Báruk írnokot és Jeremiás prófétát. Az Úr azonban elrejtette őket. 27Így hangzott az Úr igéje Jeremiáshoz, miután a király elégette a tekercset az igékkel, melyeket Báruk leírt Jeremiás diktálása után: 28»Végy magadnak ismét egy másik tekercset, és írd le rá mind az előbbi igéket, melyek az előző tekercsen voltak, amelyet Joakim, Júda királya elégetett! 29Joakimnak, Júda királyának pedig ezt mondd: Így szól az Úr: Te elégetted ezt a tekercset, és azt mondtad: ‘Miért írtad rá, hogy bizonyosan eljön Babilon királya, elpusztítja ezt az országot, és kipusztít belőle embert és állatot?’ 30Ezért így szól az Úr Joakimról, Júda királyáról: Nem lesz olyan utóda, aki Dávid trónján ülne. Holttestét pedig kidobják a nappali hőségbe és az éjszakai fagyba. 31Meglátogatom őt, ivadékát és szolgáit bűnük miatt; és elhozom rájuk, Jeruzsálem lakóira és Júda férfiaira mindazt a bajt, amit megmondtam nekik, de nem hallgatták meg.« 32Akkor Jeremiás vett egy másik tekercset, és odaadta Báruk írnoknak, Néria fiának, az pedig leírta rá Jeremiás diktálása után annak a könyvnek minden igéjét, melyet Joakim, Júda királya tűzben elégetett. Sőt még sok más hasonló igét is fűztek hozzájuk.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF