Keresés a Bibliában

20 1Meghallotta Fássúr pap, Immer fia, aki főfelügyelő volt az Úr házában, hogy Jeremiás ezeket az igéket prófétálta. 2Ezért megverette Fássúr Jeremiás prófétát, és kalodába záratta, amely a felső Benjamin-kapuban volt az Úr házában. 3Történt pedig másnap, hogy kiengedte Fássúr Jeremiást a kalodából. Ekkor így szólt hozzá Jeremiás: »Nem Fássúrnak hívta nevedet az Úr, hanem így: Rettenet mindenfelől. 4Mert így szól az Úr: Íme, én téged rettenetté teszlek önmagad és minden barátod számára: elesnek majd ellenségeik kardja által, és szemed látni fogja. Egész Júdát Babilon királyának kezébe adom, aki majd fogságba viszi Babilonba, vagy karddal sújtja őket. 5Odaadom ennek a városnak minden vagyonát, minden szerzeményét és minden drágaságát; Júda királyainak minden kincsét ellenségeik kezébe adom, elrabolják, elveszik és elviszik azokat Babilonba. 6Te pedig, Fássúr, és házadnak minden lakója, fogságba mentek; Babilonba mégy, ott halsz meg, és ott temetnek el téged és minden barátodat, akiknek hazugságot prófétáltál.«

7Rászedtél, Uram,
és hagytam, hogy rászedj!
Erősebb voltál nálam, és győztél!
Nevetség tárgya lettem egész nap,
mindenki gúnyolódik rajtam.

8Mert ahányszor csak beszélek, kiáltoznom kell,
erőszakot és elnyomást kiáltanom;
mert az Úr igéje gyalázatomra lett,
és csúfságomra egész nap.

9Azt mondtam: »Nem törődöm vele,
és nem beszélek többé az ő nevében.«
De olyan lett szívemben, mint égő tűz,
bezárva csontjaimba;
és hiába erőlködtem, hogy magamban tartsam,
nem győzöm.

10Mert hallottam sokak rágalmát,
rettenetet mindenfelől:
»Jelentsétek! Jelentsük fel őt!«
Akik barátságban voltak velem,
mind bukásomat lesik:
»Hátha rá lehet szedni, legyőzhetjük,
és bosszút állhatunk rajta!«

11De az Úr velem van, mint hatalmas hős,
ezért üldözőim elbuknak, és nem győznek;
nagyon megszégyenülnek, mert nem járnak sikerrel,
örök gyalázatuk nem megy feledésbe.

12Seregek Ura, aki megvizsgálod az igazat,
aki látod a veséket és a szívet,
hadd lássam bosszúdat rajtuk,
mert eléd tártam ügyemet!

13Énekeljetek az Úrnak,
dicsérjétek az Urat,
mert megmentette a szegény lelkét
a gonosztevők kezéből!

14Átkozott az a nap,
amelyen születtem!
Az a nap, amelyen szült engem anyám,
ne legyen áldott!

15Átkozott az a férfi,
aki az örömhírt vitte apámnak:
»Fiúgyermeked született«,
és nagy örömet szerzett neki!

16Legyen olyan az a férfi, mint a városok,
amelyeket feldúlt az Úr, és nem bánta meg;
halljon jajkiáltást reggel,
és harci riadót délidőben!

17Mert nem ölt meg engem az anyaméhben,
hogy anyám lett volna a sírom,
és méhe örökre terhes volna!

18Miért jöttem ki az anyaméhből?
Hogy nyomorúságot és bánatot lássak,
és szégyenben múljanak el napjaim?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

20,1 A templom felügyelője megbotoztatja azt a Jeremiást, akit maga Isten rendelt »felügyelővé« nemzetek és országok fölé (1,10).

20,5 Jeremiás itt ejti ki első ízben Babilon nevét.

20,7 A próféta Istent teszi felelőssé bajaiért, majd megátkozza saját magát (vö. Jób 3,1-12).

Előző fejezet Következő fejezet