Keresés a Bibliában

Júda bűne és büntetése

17 1Júda bűne vasvesszővel van felírva,
gyémántheggyel van rávésve
szívük táblájára
és oltáraik szarvaira, 2hogy fiaik megemlékezzenek oltáraikról
és oszlopaikról a zöldellő fák mellett,
a magas halmokon, 3a vidék hegyein.
»Vagyonodat, összes kincsedet
prédául adom,
magaslataidat a vétek miatt,
minden határodban. 4Elszakadsz örökségedtől,
amelyet neked adtam,
és ellenségeid szolgájává teszlek
abban az országban, melyet nem ismersz;
mert lángra lobbantottátok haragomat,
örökké égni fog!«

Átok vagy áldás

5Így szól az Úr:
»Átkozott az ember, aki emberben bízik
és testet tesz támaszává,
de az Úrtól eltávozik szíve! 6Olyan lesz, mint a tamariszk a pusztában:
nem látja, ha valami jó jön;
kiaszott vidéken lakik a sivatagban,
szikes és lakatlan földön. 7Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik,
és az Úr lesz bizodalma!

Jelképes cselekedet: a próféta nőtlensége

8Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa,
mely a folyóhoz ereszti gyökereit:
nem fél, ha jön a hőség,
lombja zöldellni fog;
száraz esztendőben sem aggódik,
és nem szűnik meg gyümölcsöt teremni.

Bölcs mondások

9Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan;
ki ismeri azt? 10Én, az Úr, kikutatom a szívet,
megvizsgálom a veséket,
hogy megfizessek kinek-kinek az útja szerint,
cselekedeteinek gyümölcse szerint.

Az isteni ítélet okai

11Mint a fogolymadár, mely kotlik, bár nem tojt,
olyan, aki gazdagságot szerez, de nem törvényesen.
Napjai közepén itt kell hagynia,
és a végén bolonddá lesz.«

Az üldözött próféta imája

12Dicsőség Trónja, Fenséges kezdettől fogva,
szentélyünk Helye! 13Izrael reménysége, Uram!
Akik elhagynak téged,
mind megszégyenülnek;
a tőled elpártolókat a porba írják,
mert elhagyták az élő vizek forrását, az Urat. 14Gyógyíts meg engem, Uram, és meggyógyulok,
szabadíts meg engem, és megszabadulok,
mert dicsőségem te vagy! 15Íme, ők azt mondják nekem:
»Hol van az Úr igéje? Jöjjön hát!« 16De én nem sürgettelek a rosszra téged,
és a végzetes napot nem kívántam, te tudod.
Ami kijött az ajkamon,
színed előtt volt. 17Ne légy nekem rettegésemre;
menedékem te vagy a baj napján!

Az isteni ítélet okai

18Szégyenüljenek meg üldözőim,
de ne szégyenüljek meg én!
Rettegjenek ők, de ne rettegjek én!
Hozd el rájuk a baj napját,
és kétszeres töréssel törd össze őket!

A szombat megszentelése

19Így szólt hozzám az Úr: »Menj, és állj a nép fiainak kapujába, amelyen bemennek Júda királyai, s amelyen kijönnek, és Jeruzsálem minden kapujába! 20Mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, egész Júda és Jeruzsálem minden lakója, akik bementek ezeken a kapukon! 21Így szól az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombat napján, és ne vigyétek be Jeruzsálem kapuin! 22Ne is hozzatok ki terhet házaitokból szombat napján, és semmiféle munkát ne végezzetek! Szenteljétek meg a szombat napját, amint megparancsoltam atyáitoknak! 23De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, hogy ne hallják és ne fogadják meg az intelmet. 24De ha valóban hallgatni fogtok rám – mondja az Úr –, és nem visztek be terhet ennek a városnak kapuin szombat napján, hanem megszentelitek a szombat napját, úgyhogy nem végeztek azon semmiféle munkát, akkor majd az történik, 25hogy ennek a városnak kapuin királyok és fejedelmek mennek be, akik Dávid trónján ülnek, kocsikon és lovakon járnak, ők maguk és fejedelmeik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói; s lakott lesz ez a város örökké. 26Eljönnek majd Júda városaiból és Jeruzsálem környékéről, Benjamin földjéről és az alföldről, a hegyvidékről és a délvidékről, akik égő-, véres- és ételáldozatot meg tömjént hoznak, és akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába. 27Ha azonban nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombat napját, hanem terhet hordtok, és bementek Jeruzsálem kapuin szombat napján, akkor tüzet gyújtok kapuiban, mely megemészti Jeruzsálem palotáit, és nem alszik ki.«

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF