Keresés a Bibliában

Jelképes cselekedet: a próféta nőtlensége

16 1Így hangzott az Úr igéje hozzám: 2»Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek fiaid és leányaid ezen a helyen! 3Mert így szól az Úr a fiakról és leányokról, akik ezen a helyen születnek, anyáikról, akik szülik őket, és atyáikról, akik nemzik őket ebben az országban: 4Halálos betegségekben halnak majd meg, nem siratják és nem temetik el őket; trágyává lesznek a föld színén. Kard és éhínség által vesznek el, holttestük pedig eledele lesz az ég madarainak és a föld állatainak.« 5Mert így szól az Úr: »Ne lépj be gyászoló házba, és ne menj siratni, részvétet se mutass irántuk! Mert elvettem békességemet ettől a néptől – mondja az Úr –, a kegyelmet és az irgalmat. 6Meghalnak nagyok és kicsinyek ebben az országban, nem temetik el és nem siratják meg őket; nem vagdossák meg magukat, s hajukat sem nyírják le miattuk. 7Nem törnek kenyeret a gyászolónak, hogy megvigasztalják a halottért, és nem itatják meg a vigasztalás kelyhével atyjáért és anyjáért. 8Lakomázó házba se lépj be, hogy leülj velük enni és inni!

Bölcs mondások

9Mert így szól a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én eltüntetem erről a helyről szemetek láttára és a ti napjaitokban az öröm hangját és a vidámság hangját, a vőlegény hangját és a menyasszony hangját.

Az isteni ítélet okai

10Amikor majd hírül adod ennek a népnek mindezeket az igéket, azt mondják neked: ‘Miért mondta ki az Úr rólunk mindezt a nagy bajt? Mi a bűnünk, és mi a vétkünk, amellyel vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen?’ 11Akkor mondd nekik: Mert atyáitok elhagytak engem – mondja az Úr –, és más istenek után mentek, azoknak szolgáltak, és előttük borultak le; engem pedig elhagytak, és törvényemet nem tartották meg. 12De ti még atyáitoknál is gonoszabbul cselekedtetek, mert íme, mindegyiktek a maga gonosz szívének megátalkodottsága után megy, nem hallgatva rám. 13Ezért kihajítalak titeket ebből az országból abba az országba, melyet nem ismertetek, sem ti, sem atyáitok; ott majd szolgálhattok más isteneknek éjjel-nappal, mert nem adok kegyelmet nektek! 14Azért íme, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor nem mondják többé: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom földjéről!’, 15hanem: ‘Él az Úr, aki felhozta Izrael fiait észak földjéről és mindazokból az országokból, ahová elűzte őket!’; mert visszaviszem őket földjükre, melyet atyáiknak adtam. 16Íme, én sok halászt küldök – mondja az Úr –, hogy kihalásszák őket; azután pedig sok vadászt küldök, hogy felhajtsák őket minden hegyről, minden dombról és a kősziklák hasadékaiból. 17Mert szemem ott van minden útjukon, nem rejtőzhetnek el színem elől; és nem marad rejtve bűnük szemem előtt. 18Először kétszeresen megfizetek nekik bűnükért és vétkükért, mert megszentségtelenítették országomat; undok és utálatos bálványaik hulláival töltötték meg örökségemet.«

A nép megtérése

19Uram, én erőm és erősségem,
menedékem a szorongatás napján!
Hozzád jönnek majd a nemzetek
a föld végeiről, és ezt mondják:
»Valóban, hazugság volt atyáink örökrésze,
hiábavalóság, és semmi sem használ közülük.« 20Vajon csinálhat-e magának az ember isteneket?
Hiszen azok nem istenek!

A szombat megszentelése

21»Azért íme, én megismertetem velük,
ezúttal megmutatom nekik
kezemet és hatalmamat;
és megtudják, hogy az én nevem: az Úr.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF