Keresés a Bibliában

Isten és a bálványképek

10 1Halljátok az igét, melyet szólt az Úr rólatok, Izrael háza! 2Így szól az Úr:
»A nemzetek útjait el ne tanuljátok,
és az égi jelektől meg ne rémüljetek,
mert a nemzetek rémülnek meg azoktól! 3Mert a népek szokásai hiábavalóság;
hiszen fát vágnak ki az erdőből,
mesterember keze készíti fejszével. 4Ezüsttel és arannyal szépíti;
szögekkel és kalapáccsal erősítik meg,
hogy ne inogjon. 5Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek;
hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tesznek rosszat,
de jót tenni sem tudnak!« 6Nincs senki olyan, mint te, Uram!
Nagy vagy, és nagy a te neved hatalomban. 7Ki ne félne téged, nemzetek Királya?
Hiszen téged illet ez,
mert a nemzetek összes bölcsei között
és összes királyságukban
nincs senki olyan, mint te! 8Egytől egyig ostobák és balgák;
hiábavalóságok tana: csak fa az; 9Tarzisból hozott vékony ezüstlemez
és Ofázból való arany,
mesterember és ötvös kezének műve.
Kék és vörös bíbor a ruhájuk,
szakértők műve valamennyi. 10Az Úr azonban igaz Isten,
élő Isten ő, és örökkévaló Király.
Haragjától megrendül a föld,
és nem bírják el bosszúságát a nemzetek. 11Így szóljatok hozzájuk
»Az istenek, akik nem alkották az eget és a földet,
el fognak veszni a földről és az ég alól!« 12Aki alkotta a földet erejével,
megszilárdította a földkerekséget bölcsességével,
és értelmével kifeszítette az egeket, 13annak hangjára víztömeg lesz az égben,
és ködfelhőket hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és előhozza a szelet tárházaiból. 14Ostoba lett minden ember tudás híján,
szégyent vallott minden ötvös a szobrával;
mert hamisság az öntvénye,
és nincs bennük lélek. 15Hiábavalóságok azok, és nevetséges művek,
meglátogatásuk idején elvesznek. 16Nem olyan, mint ezek, Jákob osztályrésze,
mert ő az, aki a mindenséget formálta,
és Izrael az ő tulajdon törzse;
Seregek Ura az ő neve.

Panasz és könyörgés

17Szedd össze a földről csomagodat,
aki az ostromlott helyen laksz! 18Mert így szól az Úr:
»Íme, én elhajítom az ország lakóit ezúttal,
és megszorongatom őket, hogy megtaláljanak.« 19Jaj nekem összetörésem miatt,
gyógyíthatatlan a sebem!
Én pedig azt mondtam:
»Igen, ez az én betegségem,
majd elviselem!« 20Sátram elpusztult,
és minden kötelem elszakadt;
fiaim elmentek tőlem, és nincsenek többé.
Nincs már senki, aki kifeszítse sátramat,
és felvonja sátorkárpitjaimat. 21Bizony, ostobák lettek a pásztorok,
és az Urat nem keresték;
ezért nem boldogultak,
és egész nyájuk szétszóródott. 22Íme, zaj hangja jön,
és nagy zúgás észak földjéről,
hogy pusztasággá tegye Júda városait,
sakálok tanyájává. 23»Tudom, Uram,
hogy nem az emberé az ő útja;
nem a járó férfira tartozik,
hogy irányítsa lépteit. 24Fenyíts meg engem, Uram, de mértékkel,
ne haragodban, nehogy semmivé tégy!« 25Öntsd ki indulatodat a nemzetekre,
amelyek nem ismernek téged,
és a nemzetségekre,
melyek nem szólítják nevedet;
mert fölemésztették Jákobot,
fölemésztették őt és megsemmisítették,
és lakóhelyét elpusztították.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF