Keresés a Bibliában

Jób vitába száll: 9,1-10,22

Isten hatalma

9 1Felelt Jób, és így szólt: 2»Bizony tudom, hogy úgy van,
és hogy nem lehet igaza az embernek Istennel szemben; 3ha vele pörbe szállni kíván,
ezer közül egyre sem tud neki megfelelni. 4Bölcs szívű ő és hatalmas erejű;
ki maradhat bántódás nélkül, ha ellene szegül? 5Elmozdít ő hegyeket, úgyhogy észre sem veszik,
felforgatja őket haragjában; 6kimozdítja helyéből a földet,
úgyhogy megrendülnek oszlopai; 7meghagyja a napnak és fel nem kel,
és pecsét alá helyezi a csillagokat; 8egyedül feszítette ki az égboltot
és taposott a tenger hullámain; 9ő teremtette a Göncölszekeret és a Kaszást,
a Fiastyúkot és a Dél Csillagát; 10nagyokat cselekszik, amiket nem lehet kifürkészni,
csodás dolgokat, amelyeket nem lehet megszámlálni. 11Ha eljön hozzám, nem látom;
ha elmegy, nem veszem észre. 12Ha hirtelen számon kér, ki tud neki megfelelni?
Vagy ki mondhatja neki: ‘Ezt miért teszed?’

Jób panasza

13Isten nem vonja vissza haragját,
és alatta meghajolnak Rahab szolgái.

Az ember tehetetlensége

14Mi vagyok tehát én,
hogy megfelelhetnék neki,
és szavakat találhatnék vele szemben? 15Ha igazam volna, sem tudnék neki megfelelni,
hanem inkább kérlelnem kellene bírámat. 16Ha pedig velem, aki hozzá kiáltok, szóba állna,
nem hinném, hogy hallgatna szavamra; 17mert fergeteggel zúz össze engem,
és sokasítja sebeimet ok nélkül is; 18nem enged lélegzethez jutni,
és betölt engem keservekkel. 19Ha erőről van szó: ő a legerősebb,
ha az ítélet igazságáról: senki sem mer mellettem tanúskodni. 20Ha igazolni akarnám magamat, saját szám kárhoztatna,
ha megmutatnám ártatlanságomat, engem bűnösnek bizonyítana. 21Ha ártatlan is vagyok, nem veszek erről tudomást.
Meguntam életemet! 22Egyre megy! mondom ezért magamban,
ő jámbort és bűnöst egyaránt elemészt! 23Ha ostorral sújt, öljön meg egyszerre,
és ne nevessen ártatlanok bűnhődésén! 24Bűnös kézre került a föld,
bírái arcát betakarja;
kicsoda tenné ezt, ha nem ő? 25Napjaim futárnál is gyorsabbak voltak,
elrohantak és nem láttak boldogságot! 26Repülnek, mint a nádcsónak,
mint a sas, amely lecsap étkére. 27Ha felteszem magamban: Dehogy beszélek így!
Más arcot öltök és vidám leszek: 28akkor is iszonnyal gondolok minden kínomra,
és tudom, hogy nem kíméled a bűnöst. 29Ha úgyis bűnösnek kell lennem,
miért fáradok hiába? 30Mosakodnám bár a hó levében,
és még oly tisztán ragyogna is kezem, 31akkor is szennybe mártanál,
úgyhogy ruháim undorodnának tőlem. 32Mert nem ember ő, mint én, akinek megfelelnék,
sem olyan, hogy velem egy sorban mehetne törvény elé; 33nincs, aki mindegyikünket felelősségre vonja,
aki kezét tehetné mindkettőnkre. 34Távoztassa csak tőlem pálcáját,
hogy félelme ne rémítsen, 35akkor beszélnék én és nem félnék tőle,
mert félelem közepette nem tudok felelni.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF