Keresés a Bibliában

Az élet nyomorúságai

7 1Katonasor az ember élete a földön,
és napjai olyanok, mint a napszámos napjai: 2kívánkozik árnyék után, mint a szolga,
és várja munkája végét, mint a napszámos. 3Nekem is kárba veszett hónapok jutottak részemül,
és keserves éjjeleket számlálok magamnak. 4Ha lefekszem, kérdem: Mikor kelek újra?
Majd várom az estét, és mire beáll a szürkület, jóllakom kínnal. 5Rothadásba, por szennyébe öltözik a testem,
bőröm elszárad és összezsugorodik. 6Napjaim gyorsabban szaladnak, mint a takács vetélője,
és remény nélkül eltűnnek. 7Emlékezzél meg, hogy életem már csak lehelet,
és szemem nem lát többé boldogságot. 8Nem lát engem többé ember szeme;
mire rám veted szemedet, már nem vagyok. 9Amint a felhő elenyészik, elmegy,
úgy nem jön fel többé, aki alászállt az alvilágba; 10nem tér már vissza házába,
és otthona nem látja többé viszont.

A csapás érthetetlensége

11Ezért én sem türtőztetem számat,
szólok lelkem gyötrelmében,
panaszkodom lelkem keservében: 12óceán vagyok-e vagy szörnyeteg,
hogy börtönbe vetsz engem? 13Ha gondolom: Majd megvigasztal fekvőhelyem,
könnyebbségem lesz, ha elmerengek ágyamon, 14akkor álmokkal rettegtetsz
és rémlátással rémítesz, 15úgyhogy inkább megfulladást áhít a lelkem,
és halál után epednek csontjaim. 16Undorodom! Nem kívánok tovább élni!
Kímélj meg, hisz merő semmi az életem! 17Mi is az ember, hogy nagyra tartod,
és érdemesnek látod vele törődni, 18minden reggel meglátogatod,
és minduntalan próbára teszed? 19Még meddig tart, hogy nem kímélsz,
és nem engeded, hogy nyugodtan nyelhessem le nyálamat? 20Vétkeztem? Mit tettem ezzel neked, óh emberek Őre!
Miért tettél céltábládnak,
hogy terhe lettem önmagamnak? 21Miért nem törlöd el a vétkemet,
és miért nem veszed el a bűnömet?
Lám – most a porba térek megnyugodni,
és ha holnap keresel, már nem leszek!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF