Keresés a Bibliában

Jób tiltakozása: 6,1-7,2

Az ember sorsa elviselhetetlen

6 1Jób pedig ezekkel a szavakkal válaszolt: 2»Bár mérlegre vetnék haragot érdemlő vétkeimet
és a nyomorúságot, melyet szenvedek, 3akkor, mint a tenger fövenye, ez bizonyulna nehezebbnek;
ezért vannak tele szavaim keserűséggel! 4Mert belém fúródtak az Úr nyilai,
és mérgük felissza lelkemet;
az Úr rémítései hadakoznak ellenem. 5Ordít-e a vadszamár, ha füve van?
Vagy bőg-e az ökör, ha teli jászol előtt áll? 6És lehet-e enni ízetlent, ami nincsen megsózva,
vagy enni jóízűen azt, ami megízlelve halált okoz? 7Amit azelőtt illetni sem akartam,
nyomorúságomban az lett most ételem! 8Bárcsak jönne, amit kértem,
és megadná Isten, amit remélek, 9és tetszenék neki, hogy összezúzzon,
felemelje kezét és végezzen velem! 10Akkor még az lenne vigaszom,
hogy bár kínnal sújt és meg nem kímél,
mégsem ellenkezem a Szent szavaival. 11Mi az én erőm, hogy kitartsak?
És mi a végem, hogy türelmesen várjak? 12Talán a kövek erőssége az én erőm?
Talán ércből van a testem? 13Íme: nincsen magamban segítségem,
s az enyéim is messze eltávoztak tőlem.

Az ember csalódik a barátokban

14Aki megvonja barátjától a könyörületet,
elhagyja az Úr félelmét. 15Testvéreim cserben hagynak, mint a patakok,
amelyek hirtelen kiöntenek medrükből; 16zavarosak a jégtől,
ömlik beléjük a hólé; 17hőség idején azonban véget érnek,
s amint felmelegszik, elapadnak medrükben; 18tétován kanyarog folyásuk útja,
felszállnak az űrbe és eltűnnek. 19Keresik őket Tema karavánjai,
bizakodnak bennük Sába vándor menetei, 20de szégyent vallanak bizakodásukkal,
elmennek hozzájuk s kudarcot vallanak. 21Ti is most ilyenek vagytok hozzám:
lám visszariadtatok, látva csapásomat! 22Vajon mondtam-e: Hozzatok nekem valamit!
Adjatok nekem vagyonotokból!? 23Vagy: Mentsetek ki az ellenség kezéből!
A zsarolók kezéből váltsatok ki engem!? 24Csak oktassatok, majd én hallgatok;
ha netán tévedtem, adjátok tudtomra! 25Miért gáncsoltok őszinte beszédet,
holott közületek nincs, aki ellenem tanúskodni tudna? 26Csak korholás végett gondoltok ki beszédeket,
s a szavakat szélnek bocsátjátok; 27rátámadtok az árvára,
és barátotokat kiforgatni igyekeztek. 28De végezzétek csak el, amit kezdtetek,
hallgassatok meg és lássátok, hazudok-e? 29Feleljetek, kérlek, elfogultság nélkül,
és szólva, igaz ítéletet tegyetek, 30akkor nem találtok hamisságot nyelvemen,
és torkomból nem hangzik dőreség!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF