Keresés a Bibliában

42 1És felelt Jób az Úrnak, és mondta:

2»Tudom, hogy mindent megtehetsz,
és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted.

3Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?
Valóban balgán beszéltem
olyanról, ami tudásomat messze meghaladja!

4Hallgass meg csak, hadd beszéljek,
én kérdezlek, te meg felelj nekem!

5Eddig szóbeszédből hallottam felőled,
most pedig saját szememmel látlak!

6Korholom tehát önmagamat,
bánom bűneimet porban és hamuban!«

7Miután pedig az Úr Jóbhoz ezekkel a szavakkal szólt, a temáni Elifáznak ezt mondta: »Haragra gyúltam ellened és a két barátod ellen, mert nem beszéltetek előttem igazat, úgy, mint Jób, az én szolgám. 8Azért most vegyetek hét fiatal bikát és hét kost, menjetek Jób szolgámhoz és mutassatok be egészen elégő áldozatot magatokért, és szolgám, Jób könyörögjön értetek. Az ő kedvéért teszem, ha nem tudom be nektek a dőreséget; mert nem beszéltetek felőlem igazat úgy, mint Jób, az én szolgám.« 9Elmentek tehát a temáni Elifáz, a súhi Bildád és a naámai Szófár, és úgy cselekedtek, amint az Úr nekik mondta. És az Úr tekintettel volt Jób személyére.
10Az Úr hajlott is Jób bűnbánatára, miután ő a barátaiért imádkozott, és mindenből, amije volt Jóbnak, kétannyit adott neki az Úr. 11És meglátogatta őt minden fivére, minden nővére, és régi ismerősei is, valahányan voltak, vele étkeztek házában, sajnálkoztak fölötte, és megvigasztalták mindazon csapások miatt, amelyeket az Úr rábocsátott, és mindenki adott neki egy-egy juhot és egy arany fülbevalót.
12Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. 13És született neki hét fia és három leánya. 14Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. 15Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. 16Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. – Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

42,3 Egyes magyarázók szerint a 3.v. eleje a 38,2-höz, a 4.v. pedig a 38,30-hoz fűzött széljegyzet lehetett, onnan került ide. Ebben az összefüggésben nincs sok értelmük, ha azonban kiemeljük őket a szövegből, rögtön érthetővé válik: Jób alázatosan beismeri, hogy értelem nélkül, meggondolatlanul, csak saját tudatlanságában beszélt. De most beismeri, hogy milyen végtelenül parányi ő Isten előtt, bocsánatot kér oktalan beszéde miatt, és porban-hamuban vezekelni kezd.

Előző fejezet