Keresés a Bibliában

41 1Íme, az ilyennek reménye semmivé válik,
már puszta látásától is földre vágódik! 2Nincs olyan merész, aki ingerelni merné,
és ki állhat meg az én színem előtt? 3Ki adott nekem előbb, hogy vissza kellene neki adnom?
Ami az ég alatt van, az mind az enyém! 4Nem hallgatom el, hogy milyenek tagjai,
beszélek erejéről, alkata szépségéről! 5Ki tudja levenni ruhája burkolatát?
Ki hatol be szája belsejébe? 6Ki nyitja meg szája kapuit?
Fogai környékén rémület lakik! 7Teste, mint az öntött pajzs,
egymáshoz simuló pikkelyekből van egyberakva; 8az egyik a másikhoz lapul,
még levegő sem férkőzik közéjük; 9az egyik a másikhoz tapad,
egymást tartják s el nem válnak. 10Tüsszentése tüzes láng,
és szeme olyan, mint a hajnal pillái. 11Lángok jönnek torkából,
megannyi kigyúlt, égő fáklya; 12gőz tör elő orra lyukaiból,
mint tűzön álló forró fazékból; 13lehelete meggyújtja a szenet,
láng lövell torkából. 14Erő honol nyakában,
és rémület jár előtte. 15Tagjaira húsa pompásan tapad,
hullna rá bár villám, helyéből ki sem mozdul. 16A szíve kőkemény,
kemény, mint az alsó őrlőkő. 17Amikor felemelkedik, még hősök is megijednek,
megzavarodnak félelmükben. 18Ha kard éri, nem fog rajta,
s a dárda visszapattan páncéljáról; 19olyannak veszi a vasat, mint a szalmát,
s az ércet, mint a korhadó fát, 20nem szalasztja meg őt a nyilas,
polyvává lesznek rajta a parittya kövei, 21szalmaszálnak veszi a buzogányt,
neveti a dárda süvítését. 22Alul éles cserepek vannak rajta,
cséplőszán nyomait hagyja az iszapban. 23Felforralja a mély tengert, mint az üstöt,
olyanná teszi, mintha kenőcs forrna benne. 24Világít nyomában az ösvény,
őszülő hajnak néznéd az örvényt. 25Nincs hozzá fogható hatalom a földön,
úgy van alkotva, hogy semmitől se féljen. 26Szembenéz minden nagysággal:
ő a király minden kevély állat fölött.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF