Keresés a Bibliában

Elifáz első beszéde

Válasz Jób szavaira

4 1Válaszolt pedig a temáni Elifáz és mondta: 2»Tán bosszantásnak veszed, ha megkíséreljük a választ,
de ki tudja magába fojtani gondolatát? 3Lám, te sokakat oktattál
s erőssé tettél fáradt karokat, 4szavaid fenntartottak támolygókat,
s erőt öntöttél roskadó térdekbe. 5Most meg, hogy rád jött a csapás, zokon veszed,
s amikor téged sújtott, zavarba jöttél! 6Hová lett istenfélelmed, kitartásod,
hová türelmed, s útjaid tökéletessége? 7Emlékezz, kérlek, pusztult-e valaha valaki ártatlanul,
és tönkrement-e valahol, aki becsületes? 8Inkább úgy láttam: akik gonoszságot szántanak
és fájdalmat vetnek, azt is aratnak; 9tönkreteszi őket Isten lehelete,
elemészti haragjának vihara. 10Az oroszlán ordítása, a nőstény bömbölése,
s az oroszlánkölykök fogai összetörnek! 11Préda híján elpusztul a tigris,
s az oroszlán kölykei elszélednek.

Elifáz látomása

12Továbbá: Titkos szó jutott el hozzám,
és fülemet lopva érte a nesze; 13éjjeli álomlátás rémségei között,
amikor mély álom borul az emberekre, 14félelem és rettegés fogott el engem,
megrendült minden csontom! 15Szellő suhant el ekkor mellettem,
mire felborzadt minden hajszál a fejemen; 16ott állt valaki, de nem vettem ki arcát,
egy alak szemeim előtt,
és hallottam szava halk suttogását: 17Lehet-e ember igaz Isten előtt?
Lehet-e férfi tiszta Alkotója előtt? 18Lám, akik neki szolgálnak, azok sem állhatatosak,
még angyalaiban is talál hibát! 19Nos akkor a vályogházak lakói,
akiknek homokon van az alapzatuk,
elpusztulnak, mint amit a moly emészt; 20véget érnek reggeltől estére,
elmúlnak örökre, anélkül, hogy bárki észrevenné; 21utódaikat is elveszik tőlük,
meghalnak, mégpedig bölcsesség nélkül.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF