Keresés a Bibliában

Jób védelmezi ártatlanságát

27 1És Jób folytatta szavait és így szólt: 2»Az élő Istenre mondom, aki megrövidített igazamban,
s a Mindenhatóra, aki keserűséggel illette lelkemet, 3hogy amíg lélegzet van bennem,
s az Isten lehelete van orromban, 4ajkam nem beszél gonoszat,
és nyelvem nem kohol hamisságot. 5Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek!
Mindhalálig nem tágítok abból, hogy ártatlan vagyok. 6Ragaszkodom igazamhoz, nem tágítok tőle;
nem is vádolt engem a szívem teljes életemben!

A gonosz ember pusztulása

7Úgy járjon az ellenségem, mint a gonosz,
s aki ellenem támad, mint az igaztalan. 8Mert mi az istentelen reménye, mikor harácsol,
s az Isten nem menti meg lelkét? 9Meghallja-e Isten az ő kiáltását,
ha eljön rá a szorongatás? 10Örömét lelheti-e a Mindenhatóban,
kiálthat-e Istenhez bármikor? 11Megmutatom nektek Isten kezét,
nem tartom titokban a Mindenható szándékát! 12Íme, ti mindnyájan tudjátok,
miért beszéltek tehát ok nélkül hiábavalókat? 13Ez a gonosz ember része Istentől,
és a zsarnokok örökrésze, amelyet a Mindenhatótól vesznek: 14fiai, ha sokasodnak, kard élére hányják őket,
és sarjadéka nem lakhat jól kenyérrel. 15Maradékait a döghalál viszi sírba,
és özvegyeik nem siratják őket. 16Hordjon bár össze annyi ezüstöt, mint a homok,
szerezzen bár annyi ruhát, mint az agyag, 17megszerzi ugyan, de az igaz ölti magára,
az ezüstön pedig az ártatlan osztozik. 18Házát csak pók módjára építi,
csak olyan az, mint a csősz kunyhója. 19A gazdag, ha aludni tér, nem visz magával semmit sem,
ha kinyitja szemét, semmit sem talál; 20mint az ár, úgy tör rá a szegénység,
elragadja éjjel a förgeteg. 21Felkapja őt a perzselő szél és elviszi,
s mint a forgószél, elfújja helyéről. 22És rá lő kímélet nélkül,
úgy, hogy futva menekül keze elől. 23Összecsapja fölötte kezét,
és pisszeg fölötte, amint helyére néz.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF