Keresés a Bibliában

A megcsúfolt igaz panasza

17 1A lelkem megtört,
napjaim végüket járják,
már csak a sír vár rám! 2Nem vétettem,
mégis keserűségeken időzik szemem. 3Szabadíts meg, Uram, és végy magad mellé,
akkor bárki keze küzdhet ellenem! 4Szívüket elzártad a belátástól,
ezért nem kerekedhetnek felül! 5Az ilyen prédát ígér barátainak,
mialatt gyermekei szeme eleped. 6Példabeszéddé tett engem a népnél,
s elrettentő példa vagyok előttük. 7Szemem homályba borult a bánkódástól,
és tagjaim olyanok lettek, mint az árnyék. 8Szörnyülködnek ezen az igazak,
s a tiszta felháborodik a képmutató ellen; 9az igaz kitart a maga útján,
s a tisztakezű erőben gyarapszik. 10De gyertek csak ismét, valahányan vagytok,
bár egy bölcsre sem akadok közöttetek!

Menekülés az alvilágba

11Napjaim elmúltak, terveim meghiúsultak,
amelyek szívemet gyötörték, 12s az éjjelt nappallá változtatták,
úgy, hogy sötétség után újra világosságot várok. 13Remélhetek-e valamit? Az alvilág a lakásom,
s a sötétségben vetem meg ágyamat; 14a rothadásnak mondom: Atyám vagy!
S a férgeknek, hogy: Anyám! és: Nővérem! 15Hol van tehát a reménységem?
S amit várok, ki látja meg azt? 16Mind, amim van, leszáll az alvilág fenekére;
vajon ott legalább lesz-e nyugodalmam?«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF