Keresés a Bibliában

Elifáz második beszéde

Minden ember bűnös

15 1És felelt a temáni Elifáz, és ezt mondta: 2»Úgy felel-e a bölcs, mintha szélnek beszélne,
és megtöltheti-e bensőjét hevességgel? 3Olyannal feleselsz, aki nem hasonló hozzád,
és olyasmit beszélsz, amiből nincsen hasznod. 4Amennyire rajtad áll, lerontod a félelmet,
és megszünteted az áhítatot Isten előtt. 5Mivel gonoszságod tanítja a szádat,
s az istenkáromlók nyelvét követed, 6azért önnön szád kárhoztat téged és nem én,
saját ajkaid érvelnek ellened! 7Vajon te születtél-e első embernek
s a halmok előtt jöttél-e létre? 8Be vagy-e avatva Isten terveibe,
és bölcsessége nálad alábbvaló-e? 9Mit tudsz, hogy ne tudnánk mi is?
Mit értesz, hogy ne értenénk mi is? 10Közöttünk van ősz is, meg élemedett,
atyádnál is jóval idősebb! 11Kevés neked az Isten vigasztalása?
Gonosz szavaid ezt is meghiúsítják. 12Miért ragad el indulatod,
és miért villog szemed,
mintha nagyokat gondolnál? 13Miért fuvalkodik fel lelked Isten ellen,
hogy ilyen szavakat engedsz ki szádból? 14Mi is az ember, hogy hiba nélkül legyen,
s az asszony szülötte, hogy igaznak látsszék? 15Íme, szentjei között sincsen változhatatlan,
még az egek sem tiszták az ő szemében. 16Annál kevésbé az undok, a romlott ember,
ki issza az igaztalanságot, mint a vizet.

A gonosz sorsa reménytelen

17Elbeszélem neked, hallgass rám!
Megjelentem neked, amit láttam, 18amit bölcsek hirdetnek,
és atyáik előttük el nem titkoltak, 19– a föld akkor még csak az övék volt,
és idegen nem fordult meg náluk – 20a gonosz egész életében gyötrődik,
és a zsarnok éveinek száma bizonytalan. 21Félelmes hang cseng mindig fülében,
és békesség idején is folyton ármányt gyanít. 22Nem mer a sötétből a világosságra jönni,
mindenhol kardot sejt. 23Amikor elmegy kenyeret keresni,
tudja, hogy a sötétség napja kezénél van. 24Aggasztja a szükség, bekeríti a szorongás,
úgy, mint a királyt, aki csatára készül, 25mert kinyújtja kezét Isten ellen
és dacol a Mindenhatóval; 26rohamra megy ellene merev nyakkal,
domború pajzsok tömött sorával. 27Kövérség födi arcát,
és háj lóg le ágyékáról; 28és letelepedett elpusztult városokban,
elhagyott házakban,
amelyeket rombadőlésre ítéltek. 29Nem marad gazdag, és vagyona nem állandó,
nem ver gyökeret a földben. 30Nem menekszik meg a sötétségből;
hajtásait láng perzseli,
s elenyészik szája leheletétől. 31Ne higgye hiába, tévedéstől megejtve,
hogy valami áron meg lehet őt váltani; 32mielőtt napjai betelnének,
tönkremegy, és keze elszárad. 33Olyan, mint a szőlőtő, amely lehullatja éretlen bogyóit,
mint az olajfa, amely elhányja virágát; 34mert a gonoszok gyülekezete terméketlen,
és tűz emészti a vesztegetést készséggel elfogadók sátrait, 35azt, aki bajt fogan, bűnt szül,
és cselt érlel méhében.«

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF