Keresés a Bibliában

35 1És újra megszólalt Eliú, és ezt mondta:

2»Vajon helyesnek látszik-e neked felfogásod,
hogy mondod: ‘Inkább nekem van igazam, mint Istennek!’

3Mert kérdezed: ‘Nem tetszik-e neked az, ami igaz?’
vagy: ‘Mi hasznod abból, ha vétkezem?’

4Megfelelek tehát szavaidra
és veled együtt barátaidnak:

5– Tekints az égre és nézd,
szemléld a mennyet, amely magasan van fölötted!

6Ha vétkezel, mit ártasz Neki?
Ha számosak bűneid, mit teszel ezzel Neki?

7Ha igaz vagy, mit adsz Neki,
és mit vesz ő kezedből?

8Bűnöd a magadfajta embernek a kára,
és igazvoltod neked, ember fiának a haszna.

9Kiáltanak az elnyomók sokasága miatt,
és keseregnek a zsarnokok erős karja miatt.

10De nem kérdik: ‘Hol van Isten, az alkotónk,
aki dalokat ad éjjel,

11aki többre tanított minket, mint a mező barmait,
aki bölcsebbé tett minket az ég madarainál?’

12Nem hallgat ő rájuk, bárhogy kiáltanak akkor,
a gonoszok hivalkodása miatt.

13De nem igaz, hogy Isten nem hall,
hogy a Mindenható nem tekint oda!

14Mondd bár, hogy nem veszi észre,
az ítélet nála már megvan,
csak meg kell őt várnod.

15Most pedig, mert haragját nem engedi szabadjára,
s a bűnt nem bosszulja meg nagyon,

16Jób is hiába tátja ki száját,
és értelem nélkül szaporítja a szót.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

35,2 Eliú válaszol Jób néhány állítására, hogy ezen a földön az embernek nincs haszna az erényes életből, mert Istent ez nem is érdekli (29,14-30). Eliú válasza: Igaz ugyan, hogy az erények vagy bűnök nem hoznak hasznot és nem okoznak kárt Istennek, mindazonáltal ő számontartja, mert törődik a másikkal, akinek a bűn árt.

Előző fejezet Következő fejezet