Keresés a Bibliában

18 1És felelt a súhi Bildád, és ezt mondta:

2»Mikor értek a szóbeszéd végére?
Előbb térjetek észre, s úgy beszéljünk!

3Miért tartsanak minket állatoknak,
és miért legyünk tisztátalanok a szemetekben?

4Te marcangolod magadat dühödben;
kedvedért talán néptelenné váljék a föld,
s a sziklák elmozduljanak helyükből?

5Nemde kialszik a gonosznak világossága,
és nem fénylik tüzének lángja.

6Sátrában a fény elsötétül,
s elalszik a mécses felette.

7Erőteljes lépései elernyednek,
és fondorlata földre teríti;

8hálóba akad lábával,
verem fonadéka fölött járkál;

9lábát csapda fogja
és hurok szorítja;

10tőr van elrejtve számára a földön,
és kelepce vár rá az ösvényen;

11mindenfelől rémség ijeszti
és fonja be lábát.

12Erejét éhség fogyasztja,
és bordáit koplalás emészti.

13Elsorvasztja bőre szépségét
s elemészti tagjait a halál elsőszülöttje;

14kiragadja őt sátrából, amelyben bizakodott,
és elküldi az iszonyat királyához.

15Olyan sátorban lakik, amely már nincs is,
és ként szórnak lakóhelye fölé.

16Alul elszáradnak a gyökerei,
felül pedig eltapossák termését.

17Elvész emléke a föld színéről,
nem említik nevét az utcákon;

18a világosságból a sötétségbe taszítják,
és elüldözik a föld kerekségéről.

19Nem marad népe közt sem fia, sem sarja,
és szállásán nincsenek hátrahagyottak.

20Ítélete napjától megrémülnek a nyugatiak,
s iszonyat szállja meg a kelet lakóit.

21Így járnak a bűnösök hajlékai,
s ilyen a lakóhelye annak, aki Istennel nem törődik.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

18,14 Az iszonyat királya: Hádész vagy Plutón. A görög és a keleti mitológia így nevezi azt a személyt, aki a holtakat őrzi.

Előző fejezet Következő fejezet