Keresés a Bibliában

16 1És felelt Jób, és ezt mondta:

2»Ilyesfélét már többször hallottam;
terhemre való vigasztalók vagytok ti mindannyian!

3Véget értek-e tehát a széllelbélelt szavak?
Vagy valami bajod van, hogy beszélned kell?

4Beszélhetnék én is éppúgy, mint ti,
bárcsak a helyemben lennétek!

5Részvétemet irántatok én is szép szavakba önteném,
és csóválnám fejemet fölöttetek.

6Erőt öntenék belétek számmal,
és mozgatnám ajkamat, mintha szánnálak titeket.

7De mitévő legyek? Ha szólok, nem enyhül fájdalmam;
ha hallgatok, nem hagy el engem.

8Immár elnyomott engem a fájdalom,
és semmivé lett minden tagom;

9ellenem tanúskodnak ráncaim,
és hazug ellenség támad, ki szemembe vádol;

10egybegyűjtötte haragját ellenem,
és fenyegetve vicsorgatta rám fogait,
félelmetes szemeket meresztett rám ellenségem.

11Kitátották ellenem szájukat,
szitkozódva arcul ütöttek,
kínjaimmal töltötték be étvágyukat.

12Gonosznak szolgáltatott ki engem Isten,
és bűnösök kezére adott.

13Jólétben éltem valaha, de hirtelen összezúzott engem,
nyakon ragadott és összetört engem;
céltáblául tűzött ki magának.

14Lándzsái röpködnek körülöttem,
ágyékomat kímélet nélkül hasogatja,
beleimet kiontja a földre.

15Sebet seb után ejt rajtam,
rám támad, mint valami hős.

16Zsákot varrtam bőrömre
és testemet hamuval borítottam.

17Arcom megdagadt a sírástól,
sötét árny ül szempillámon.

18És mindezt szenvedem,
holott kezem mocsoktalan,
és tiszta az imádságom Istenhez.

19El ne takard, föld, a véremet,
és ne találjon benned rejtekhelyet kiáltásom!

20Mert íme, van tanúm a mennyben,
és bizonyságom a magasságban.

21Barátaim szószátyárok,
Istenhez sír fel szemem!

22Bár tenne valaki igazságot Isten és ember között,
úgy, mint igazságot tesznek ember és társa között!

23Mert íme, kevés esztendő múltával
elindulok az úton, amelyen vissza nem térhetek.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

16,7 A versek értelme nem világos. Talán így kell értenünk: Isten Jóbot ártatlansága ellenére fájdalommal sújtotta, és ő nem tud rájönni, hogy miért. Keserű szavakkal részletezi helyzetét, megismételve azt, hogy hogyan vádolták meg, és hogyan vált megvetetté. Ellenségeit úgy mutatja be, mint feldühödött csőcseléket, amely szünet nélkül gyötri őt.

16,19 El ne takard, föld, a véremet: élt az a meggyőződés, hogy ha ártatlan ember vére a földre hullik, a föld nem issza be, és így az folyamatosan bosszúra vár.

Előző fejezet Következő fejezet