Keresés a Bibliában

A prófétának ismét fia születik

8 1Szólt az Úr hozzám: »Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!« 2Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát. 3Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz! 4Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: ‘Apám’ és ‘Anyám’, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.«

A hitetlenség és hűtlenség büntetése

5Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem: 6»Mivel ez a nép megvetette
a Síloénak csöndesen folydogáló vizét,
s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt, 7azért, íme, az Úr rájuk hozza
a Folyam hatalmas és nagy vizét:
Asszíria királyát és annak minden dicsőségét;
s az átlépi mindenütt medrét,
és elárasztja egész partját; 8áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik,
egészen nyakig ér.
Kiterjeszti szárnyát,
mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!«

A próféta reménye

9Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok:
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni,
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni! 10Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul;
szóljatok csak szót, úgysem valósul meg,
mert velünk az Isten! 11Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján: 12»Ne mondjatok összeesküvésnek semmit,
amit ez a nép összeesküvésnek mond,
és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!« 13A Seregek Urát tartsátok szentnek,
tőle féljetek, és tőle rettegjetek! 14Akkor ő szentély lesz,
de botlás köve és botrány kősziklája
Izrael két házának,
háló és csapda Jeruzsálem lakóinak. 15Közülük sokan megbotlanak,
elesnek és összetörik magukat,
hálóba kerülnek és fogságba jutnak. 16Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban! 17Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek. 18Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. 19És ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?« 20– utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala. 21Bolyong majd ott az ilyen,
csüggedten és éhesen,
és mivel éhezik, haragra gerjed,
s megátkozza Királyát és Istenét.
Fölfelé néz, 22majd a földre tekint:
és íme, szorongatás és sötétség;
nyomasztó sötétben van,
és homályba taszítva. 23De nem lesz többé sötétség,
ahol elnyomás van.
Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF