66

¹Így szól az Úr:
»Az ég az én trónusom,
és a föld lábam zsámolya.
Milyen ház az, melyet nekem építhetnétek,
és melyik hely az én nyugvóhelyem?

²Mindezeket az én kezem alkotta,
így lettek mindezek – mondja az Úr. –
Arra tekintek, aki szegény,
aki megtört lelkű, és rettegi szavaimat.

³Aki levágja a bikát, embert is öl;
aki feláldozza a juhot, kutyának is nyakát szegi;
aki ételáldozatot mutat be, sertésvért is áldoz;
aki tömjént éget, a bálványt is áldja.
Ők a maguk útjait választották,
és undokságaikban gyönyörködik lelkük.

⁴Én is az ő megcsúfolásukat választom,
és amitől félnek, elhozom rájuk;
mert kiáltottam, de nem volt, aki válaszoljon,
szóltam, de nem hallották meg;
azt tették, ami rossz a szememben,
és ami nem tetszik nekem, azt választották.«

⁵Halljátok az Úr szavát,
ti, akik megremegtek szavára!
Azt mondják testvéreitek, akik gyűlölnek titeket,
és kitaszítanak benneteket nevemért:
»Mutassa meg dicsőségét az Úr,
hadd lássuk örömötöket!«
De ők szégyent fognak vallani.

⁶Zúgás hangzik a városból,
hang a templomból;
az Úr hangja, aki megfizet,
viszonzásul ellenségeinek.

⁷Mielőtt vajúdott volna, már szült is;
mielőtt a fájdalom rájött volna,
fiúgyermeket hozott világra.

⁸Ki hallott ilyet?
Ki látott ehhez hasonlót?
Vajon egy országért egy napig tart a vajúdás?
Vagy születik-e nemzet egyszerre?
Hiszen alig vajúdott Sion,
és már meg is szülte fiait.

⁹»Vajon én, aki megnyitom a méhet,
ne engedjek szülni is? – mondja az Úr. –
Vagy én, aki szülni engedek,
zárjam be a méhet?« – mondja a te Istened.

¹⁰Örüljetek Jeruzsálemmel, és ujjongjatok benne,
mind, akik szeretitek őt!
Örömmel örvendjetek vele,
mind, akik gyászoltatok miatta,

¹¹hogy szopjatok és jóllakjatok
vigasztalásának emlőjéből;
hogy élvezettel szürcsöljetek
dicsőségének bőségéből!

¹²Mert így szól az Úr:
»Íme, én kiárasztom rá a békességet mint folyamot,
és mint megáradt patakot a nemzetek gazdagságát,
és szopni fogtok;
ölben hordoznak és térden ringatnak titeket.

¹³Mint akit az anyja vigasztal,
úgy vigasztallak meg én titeket,
és Jeruzsálemben találtok vigasztalást.

¹⁴Meglátjátok, és örül majd szívetek,
és csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak;
megismerteti magát az Úr keze az ő szolgáival,
és haragja megnyilvánul ellenségein.

¹⁵Mert íme, az Úr tűzben jön el,
és mint a forgószél, olyanok szekerei;
hogy viszonzásul izzásban eressze ki haragját,
és fenyegetését tűz lángjában.

¹⁶Mert az Úr a tűzben ítélkezik,
s kardja által minden test fölött;
és sokan lesznek, akiket megöl az Úr.

¹⁷Akik megszentelik és megtisztítják magukat
a kertekben, egy középen álló mögött;
akik megeszik a sertéshúst,
az undokságot és az egeret,
együtt megsemmisülnek,
– mondja az Úr. –

¹⁸De én ismerem tetteiket és gondolataikat, és eljövök, hogy összegyűjtsek minden nemzetet és nyelvet; eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. ¹⁹Jelet helyezek el köztük, és elküldöm közülük azokat, akik megmenekültek, a nemzetekhez: Tarzis, Púl és Lúd, Mesek és Rós, Tubál és Jáván népéhez; a távoli szigetekre, amelyek nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet. És hirdetik majd dicsőségemet a nemzeteknek. ²⁰Elhozzák valamennyi testvéreteket az összes nemzet közül ajándékul az Úrnak, lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr –, ahogy Izrael fiai hozzák az ajándékot tiszta edényben az Úr házába. ²¹És közülük is választok papokat és levitákat, – mondja az Úr. –

²²Mert ahogyan az új ég és az új föld,
amelyet én alkotok,
fennmarad színem előtt, – mondja az Úr –,
úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.

²³Ez történik majd:
újholdról újholdra és szombatról szombatra
eljön minden ember,
hogy leboruljon színem előtt, – mondja az Úr. –

²⁴És amikor kimennek,
látják majd azoknak az embereknek a holttestét,
akik elpártoltak tőlem;
mert férgük nem pusztul el,
és tüzük nem alszik ki,
s iszonyattá lesznek minden ember számára.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet