45

¹Így szól az Úr felkentjéről, Círuszról:
»Megfogtam jobbját,
hogy nemzeteket hódoltassak meg előtte,
és királyok derekán oldom meg az övet,
hogy ajtókat nyissak meg előtte,
és kapuk ne maradjanak zárva.

²Én előtted megyek,
és a hegyeket elegyengetem;
ércajtókat török össze,
és vaszárakat verek le.

³Neked adom a sötétség kincseit
és a rejtekhelyek drágaságait,
hogy megtudd: én vagyok az Úr,
aki neveden szólítottalak, Izrael Istene.

⁴Szolgámért, Jákobért,
és Izraelért, választottamért
szólítottalak neveden,
nevet adok neked, noha nem ismertél.

⁵Én vagyok az Úr, és nincs más,
rajtam kívül nincs Isten!
Felövezlek téged, noha nem ismertél,

⁶hogy megtudják napkelettől napnyugatig:
senki sincs rajtam kívül,
én vagyok az Úr, és nincs más!

⁷Én alkotok világosságot, és teremtek sötétséget,
én szerzek jólétet, és teremtek bajt;
én, az Úr, cselekszem mindezeket.

⁸Harmatozzatok, egek, felülről,
és a felhők hullassanak igazságot!
Nyíljék meg a föld,
teremjen szabadulást,
és igazság sarjadjon vele!
Én, az Úr, teremtettem azt.«

⁹Jaj annak, aki perbe száll formálójával,
noha csak cserép a föld cserepei között!
Mondhatja-e formálójának az agyag: »Mit csinálsz?«,
vagy a mű: »Nincs ügyes kezed«?

¹⁰Jaj annak, aki azt mondja az apának: »Miért nemzel?«,
s az asszonynak: »Miért szülsz?!«

¹¹Így szól az Úr,
Izrael Szentje és formálója:
»A jövendőt kérdezitek tőlem fiaimról,
és kezem művéről parancsoltok nekem?

¹²Én alkottam a földet,
és az embert rajta én teremtettem;
az én kezem feszítette ki az eget,
és minden seregének én parancsoltam.

¹³Én támasztottam őt igazságban,
és minden útját én egyengetem;
ő építi fel városomat,
és foglyaimat ő bocsátja el,
nem vételárért és nem ajándékért«,
– mondja a Seregek Ura.

¹⁴Így szól az Úr:
»Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége
és a sábaiak, szálas termetű férfiak
hozzád vonulnak, s a tieid lesznek,
utánad mennek, bilincsbe verve vonulnak;
feléd borulnak le, hozzád könyörögnek:
‘Csak benned van Isten, és nincs más,
nem létezik más Isten!’«

¹⁵Valóban, rejtőző Isten vagy te,
Izrael Istene, szabadító!

¹⁶Megszégyenülnek és szégyent vallanak mindnyájan,
egyaránt gyalázatra jutnak a bálványok készítői.

¹⁷Izrael megszabadul az Úr által,
örökké tartó szabadulással;
nem szégyenültök meg és nem vallotok szégyent
soha, soha többé!

¹⁸Mert így szól az Úr,
aki az eget teremtette, ő, az Isten,
aki a földet formálta és megalkotta,
ő, aki megalapozta,
és nem pusztaságnak teremtette,
hanem azért formálta, hogy lakjanak rajta:
»Én vagyok az Úr, és nincs más.

¹⁹Nem a rejtekben szóltam,
a földnek egy sötét helyén;
nem mondtam Jákob ivadékának:
‘Hiába kerestek!’
Én, az Úr, igazat beszélek,
igazságot hirdetek.

²⁰Gyűljetek össze és jöjjetek,
lépjetek ide együtt,
akik a nemzetek közül megmenekültetek!
Oktalanok, akik bálványuk fáját hordozzák,
és olyan istenhez könyörögnek,
aki nem szabadít meg.

²¹Hirdessétek és adjátok elő,
tanácskozzatok is egymással!
Ki adta tudtul ezt kezdettől fogva?
Ki hirdette régóta?
Nemde én, az Úr?
Nincs más Isten rajtam kívül,
igaz és szabadító Isten nincs kívülem.

²²Forduljatok hozzám, és megszabadultok,
a földnek határai mind,
mert én vagyok az Isten, és nincs más!

²³Önmagamra esküdtem,
igazság jött ki számból,
szó, amely nem tér vissza:
előttem hajlik meg minden térd,
énrám esküszik minden nyelv.«

²⁴Azt mondják:
»Csak az Úrban van igazság és erő!«
Hozzá jönnek és megszégyenülnek
mind, akik pereltek vele.

²⁵Az Úrban lesz igazzá és dicsekszik
Izrael minden ivadéka.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet