Keresés a Bibliában

30

1»Jaj a lázongó fiaknak – mondja az Úr –,
akik tervet szőnek, mely nem tőlem való,
és szövetséget kötnek, mely nem az én akaratom,
hogy bűnt bűnre halmozzanak!

2Útra kelnek, hogy lemenjenek Egyiptomba,
de az én számat nem kérdezik meg,
hanem menedéket keresnek a fáraónál,
és oltalmat Egyiptom árnyékában.

3A fáraó menedéke azonban szégyen lesz számotokra,
és gyalázat az oltalom Egyiptom árnyékában.

4Mert bár Tániszba mentek küldöttei,
és követei Háneszig jutottak,

5mind szégyent vallanak a nép miatt,
mely nem használhat nekik,
nem lehet segítségükre és hasznukra,
csak szégyenükre és gyalázatukra.«

6A szorongatás és nyomorúság földjén át,
ahol nőstény és hím oroszlán,
vipera és szárnyas kígyó él,
hiába viszik szamarak hátán gazdagságukat,
és tevék púpján kincseiket
a néphez, mely nem használhat.

7Egyiptom segítsége üres hiábavalóság;
ezért nevezem őt tehetetlen Ráhábnak.

8Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára,
és egy könyvbe vésd be,
hogy megmaradjon az eljövendő időre,
tanúbizonyságul örökre!

9Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak,
fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására;

10akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«,
és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat!
Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat,
lássatok csalárdságokat!

11Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről,
hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!«

12Ezért így szól Izrael Szentje:
»Mivel megvetettétek ezt a szót,
és a hamisságban meg csalárdságban bíztok,
s arra támaszkodtok,

13azért ez a bűn olyan lesz számotokra,
mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból,
és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze,

14és úgy összetörik,
mint ahogy összetörik a fazekasok korsója,
kíméletlenül összezúzva,
és nem található törmelékei között egy cserépdarab,
amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről,
vagy vizet meríteni a gödörből.«

15Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje:
»Megtérés és nyugalom által szabadultok meg;
nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.«
De ti nem akartátok,

16hanem így hencegtetek:
»Azért sem! Inkább lovakon száguldozunk!«
Ezért el fogtok száguldani!
»És gyors paripákra szállunk!«
Csakhogy gyorsabbak lesznek üldözőitek!

17Ezren megrettennek egy ember fenyegetésétől,
ötnek fenyegetésétől elmenekültök,
míg úgy nem maradtok,
mint a jelzőpózna a hegytetőn,
és mint a zászló a dombon.

18Az Úr azonban arra vár, hogy kegyelmezzen nektek,
és ezért fölkel, hogy irgalmazzon nektek.
Mert az ítéletnek Istene az Úr;
boldogok mind, akik benne reménykednek!

19Bizony, Sion népe, aki Jeruzsálemben laksz,
többé nem fogsz sírni;
biztosan megkegyelmez neked kiáltásod hangjára,
amint meghallja, válaszol neked.

20Bár az ínség kenyerét adja nektek az Úr,
és a nyomorúság vizét,
de nem rejtőzik el többé tanítód,
hanem szemed látni fogja tanítódat,

21és füled meghallja az igét, mely mögötted szól:
»Ez az út, ezen járjatok!«,
amikor jobbra vagy balra letérnétek.

22Akkor tisztátalannak fogod tartani
faragott bálványaid ezüstbevonatát
és öntött istenszobraid aranyburkolatát;
szétszórod, mint undokságot:
»El veled!« – mondod neki.

23Akkor esőt fog adni magodra,
mellyel beveted a földet,
és a föld termésének kenyere
bőséges és tápláló lesz.
Jószágod azon a napon tágas legelőn legel majd,

24és a tehenek meg szamárcsikók,
melyek a földön dolgoznak,
sózott takarmányt esznek,
amelyet rostával és szórólapáttal tisztítottak meg.

25Minden magas hegyen
és minden kiemelkedő dombon
patakok és vízfolyások erednek
a nagy öldöklés napján,
amikor ledőlnek a tornyok.

26Olyan lesz a hold fénye, mint a napnak fénye,
és a nap fénye hétszeres lesz,
mint hét nappalnak a fénye,
azon a napon, amelyen bekötözi az Úr népe sérülését,
és verésének sebhelyét meggyógyítja.

27Íme, az Úr neve jön messziről,
lángol a haragja, és súlyos a hangja;
ajka telve van bosszúsággal,
és nyelve olyan, mint az emésztő tűz.

28Lehelete, mint az áradó patak,
mely nyakig ér,
hogy megrostálja a nemzeteket a pusztítás rostájával,
és tévútra vivő zabla lesz a népek száján.

29Úgy énekeltek majd,
mint az ünnepszentelés éjjelén,
és szívetek örül, mint a zarándoké,
aki fuvolaszó mellett megy az Úr hegyére,
Izrael Kősziklájához.

30Akkor az Úr hallatni fogja fenséges hangját,
és karjának csapását megmutatja,
dühös haraggal és emésztő tűz lángjával,
záporban, zivatarban és jégverésben.

31Mert az Úr hangjától megretten Asszíria,
melyet bottal ver meg.

32Fenyítő vesszejének minden csapása,
melyet rámér az Úr,
dobszó és citera mellett megy végbe,
és harcra lendített kézzel harcol ellenük.

33Mert már régóta készen áll a Tófet,
ez is a királynak készítve, mélyen és szélesen;
mélyedésében tűz és fa van bőven,
az Úr lehelete, mint kénköves patak,
gyújtja meg azt.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

30,1 Izajás szavai Hiszkija ellen, aki Kr. e. 703/702-ben követséget küldött Egyiptomba, hogy Asszíria elleni szövetséget hozzon létre.

30,4 Háneszbe mentek a követek.

30,7 Egyiptom nem olyan, mint Ráháb, az őstenger, amely harcolt (vö. 26,20-27,1): nem fog segíteni.

30,8 A prófétát nem hallgatják meg, ezért szavait tanúságul leírja egy könyvbe.

30,16 Izrael az egyiptomi lovasokban bízik, de a lovak csak arra lesznek jók, hogy elmeneküljenek rajtuk a csatából.

30,18 Egy későbbi próféta éneke a végidőről: a bálványimádás végetér, Isten megáldja az ember munkáját (vö. Ter 3,17-19), az égitestek fényesebben világítanak.

30,27 Asszíria bukása olyan lesz, mint egy második Pászka-éjszaka, öröméneket énekelnek majd a szabadító Istennek.

Előző fejezet Következő fejezet