Keresés a Bibliában

Győzelmi ének

26 1Azon a napon majd ezt az éneket éneklik
Júda földjén:
»Erős városunk van nekünk,
oltalmul szolgál kőfal és bástya. 2Nyissátok ki a kapukat,
hadd vonuljon be az igaz nemzet,
mely megtartja a hűséget! 3Szándéka szilárd:
megőrzöd a békét,
a békét, mert benned bízik. 4Bízzatok az Úrban örökkön-örökké,
mert az Úr örök Kőszikla! 5Mert ledönti a hegyen lakókat,
a kérkedő várost megalázza,
földig alázza, porba sújtja.

Ünnepi lakoma a Sion hegyen

6Láb tapossa, szegények lába,
szűkölködők léptei.

Dal az isteni igazságosságról

7Az igaznak ösvénye egyenes, Uram,
az igaznak útját te egyengeted. 8Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram,
nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk. 9Lelkem utánad vágyódik éjszaka,
és bensőmben a lelkem téged keres.
Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön,
igazságot tanulnak a földkerekség lakói. 10Ha kegyelmet kap is az istentelen,
nem tanul igazságot;
az igazság földjén gonoszul cselekszik,
és nem látja az Úr fenségét. 11Uram, felemelkedett a kezed, de nem látják;
lássák meg szégyenkezve
féltő szereteted néped iránt!
Bizony, az ellenségeidnek készített tűz
megemészti őket. 12Uram, te adsz nekünk békességet,
mert minden tettünket te vitted végbe nekünk. 13Urunk, Istenünk, noha mások uralkodtak rajtunk, nem te,
mi azért egyedül téged, a te nevedet emlegetjük. 14A halottak nem élnek,
az árnyak nem támadnak fel:
ezért látogattad meg és pusztítottad el őket,
és eltörölted minden emléküket. 15Megsokasítottad a nemzetet, Uram,
megsokasítottad a nemzetet, megdicsőítetted magad;
kiterjesztetted az ország minden határát. 16Uram, a szorongatásban téged kerestek,
imát suttogtak, mikor fenyítetted őket. 17Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez,
vajúdik és kiált fájdalmában,
olyanok voltunk mi színed előtt, Uram. 18Fogantunk, vajúdtunk,
mintegy szelet szültünk;
szabadulást nem szereztünk az országnak,
és nem születtek lakói a földnek.

Ítélet az egész világ felett

19Életre kelnek majd halottaid,
holttestük feltámad.
Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok!
Mert világosság harmata a te harmatod,
és a föld újjászüli az árnyakat.

Ítélet a föld lakói felett

20Indulj, népem, menj be szobádba,
és zárd magadra ajtódat,
rejtőzz el egy rövid pillanatra,
míg el nem múlik a harag! 21Mert íme, az Úr kilép lakóhelyéről,
hogy meglátogassa a föld lakóit bűnük miatt;
a föld megmutatja a vérüket,
és nem takarja be többé a megölteket.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF