22

¹Kijelentés a Látomás völgye ellen.
Mi lelt téged,
hogy egész néped felment a háztetőkre,

²te lármával teli, zajongó város,
te vigadó város?
Sebesültjeidet nem kard sebezte meg,
és nem harcban haltak meg.

³Főembereid mind együtt menekültek,
íj nélkül kerültek fogságba;
mindazok, akikre ráakadtak,
fogságba jutottak mindannyian,
hiába menekültek messze.

⁴Ezért mondom: »Vegyétek le szemeteket rólam,
keservesen sírok!
Ne zaklassatok vigasztalásotokkal
népem leányának pusztulása miatt!«

⁵Mert zűrzavar, eltiprás és kavarodás napja ez
az Úrtól, a Seregek Istenétől,
a Látomás völgyében.
Lerombolják a falat,
és segélykiáltás hangzik a hegy felé.

⁶Élám felvette a tegezt,
lovas emberek menetében,
és Kír elővette a pajzsot.

⁷Gyönyörű völgyeid megteltek harci kocsikkal,
és a lovasok felálltak a kapuban.

⁸Leveszik Júda leplét,
és rátekintesz azon a napon
a Cédrusház fegyverzetére.

⁹Látjátok, hogy Dávid városán sok a rés;
és összegyűjtitek az Alsó-tó vizét.

¹⁰Jeruzsálem házait számba veszitek,
és szétszedik a házakat,
hogy megerősítsétek a várfalat.

¹¹Medencét csináltok a két fal között
a régi tó vizének;
de nem figyeltek arra, aki ezeket alkotta,
és aki régóta formálta, arra nem néztek.

¹²Az Úr, a Seregek Istene azon a napon
sírásra és jajgatásra hív,
kopaszságra és zsákruha felöltésére.

¹³De íme, itt eközben öröm és vidámság van,
marhákat ölnek, és juhokat vágnak,
húst esznek, és bort isznak:
»Együnk és igyunk,
mert holnap úgyis meghalunk!«

¹⁴Kinyilatkoztatást kaptam fülembe
a Seregek Urától:
»Bizony, nem nyer bocsánatot ez a bűnötök,
míg meg nem haltok!«
– mondja az Úr, a Seregek Istene.

¹⁵Így szól az Úr, a Seregek Istene:
»Indulj, menj be ahhoz az intézőhöz,
Sebna udvarnagyhoz:

¹⁶‘Mi van neked itt, és ki van neked itt,
hogy sírhelyet vágattál itt magadnak?’
Mert a magasban vágatta ki sírhelyét,
a kősziklában vésetett hajlékot magának.

¹⁷Íme, az Úr nagy hévvel elhajít téged, ember,
erősen megragadva.

¹⁸Jól összegöngyöl, mint gombolyagot,
mint labdát, hajít téged egy tágas földre:
ott halsz meg, és ott lesznek pompás kocsijaid,
te, gyalázata urad házának!

¹⁹Kivetlek téged tisztségedből,
és hivatalodból letaszítalak.

²⁰Ez történik majd azon a napon:
elhívom szolgámat, Eljakimot, Helkija fiát,

²¹ráadom köntösödet,
és övedet ráerősítem;
hatalmadat az ő kezébe adom,
és atyja lesz Jeruzsálem lakóinak
és Júda házának.

²²Az ő vállára adom Dávid házának kulcsát;
amit kinyit, nincs, aki bezárja,
és amit bezár, nincs, aki kinyissa.

²³Beverem őt, mint szeget, szilárd helyre,
és dicsőséges trónusává lesz atyja házának.

²⁴Ráaggatják atyja házának minden díszét, a sarjadékokat és ivadékokat, minden apró edényt, a tálaktól az összes korsókig. ²⁵Azon a napon, – mondja a Seregek Ura, – enged majd a szeg, mely szilárd helyre volt beverve, letörik és leesik, s így elvész a teher, amely rajta volt, mert az Úr szólt.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet