Keresés a Bibliában

Jeruzsálem, a messiási ország középpontja

2 1Az ige, melyet látomásban kapott Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről. 2Ez történik majd az utolsó napokban:
szilárdan áll az Úr házának hegye
a hegyek tetején,
kiemelkedik a halmok közül;
és özönlenek hozzá mind a nemzetek. 3Odamegy számos nép, és így szólnak:
»Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,
Jákob Istenének házához!
Hadd tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk!«
Mert Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből. 4Ítéletet tart majd a nemzetek között,
és megfenyít számos népet;
ők pedig kardjaikat ekevasakká kovácsolják,
és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.
Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,
és nem tanulnak többé hadviselést. 5Jákob háza, jöjjetek,
járjunk az Úr világosságában!

Az Úr napja

6Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát,
mert tele van keleti jövendőmondókkal,
jósokkal, mint a filiszteusok,
és idegeneknek nyújt kezet. 7Tele van országa ezüsttel, arannyal,
és kincseinek se szeri, se száma; 8tele van országa lovakkal,
és nincsen száma szekereinek;
tele van országa bálványokkal:
kezük művei előtt borulnak le,
az előtt, amit ujjaik alkottak. 9Meghajlik az ember,
és megalázza magát a férfi:
ne bocsáss meg nekik! 10Menj a kősziklák közé,
rejtőzz el a porban
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől! 11Az ember gőgös szeme majd megalázkodik,
és megtörik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon. 12Mert felvirrad a Seregek Urának napja
minden kevélyre és büszkére,
minden felfuvalkodottra, hogy megalázza; 13Libanonnak minden magas, sudár cédrusára
és Básán minden tölgyére, 14minden magas hegyre
és minden kiemelkedő dombra, 15minden magas toronyra
és minden megerősített falra, 16Tarzis minden hajójára
és minden szép bárkára. 17Meghajlik az emberi gőg,
és megalázkodik a férfiak büszkesége;
egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon, 18s a bálványok teljesen megsemmisülnek. 19Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba,
s a szirtek üregeibe
az Úr félelmetes színe elől
és fenségének dicsősége elől,
amikor felkel, hogy megrémítse a földet. 20Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük. 21Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet. 22Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF