7 ¹Ekkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: ²»Most pedig, emberfia, így szól az Úr Isten Izrael földjéhez: Eljött a vég, a vég eljött az ország négy tájára! ³Már rajtad van a vég, rád bocsátom haragomat; megítéllek útjaid szerint, és rád helyezem minden utálatosságodat! ⁴Szemem nem könyörül meg rajtad és nem irgalmazok, hanem útjaid terhét rád rakom és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.
⁵Így szól az Úr Isten: Íme, csapás csapást ér! ⁶Eljött a vég; a vég eljött; rád virradt, íme, eljött! ⁷Eljött rád a pusztulás, te ország lakója; eljött az idő, közel van a napja az öldöklésnek, és nem a hegyek dicsőségének! ⁸Most közelről öntöm ki rád haragomat és kitöltöm rajtad bosszúmat; megítéllek útjaid szerint és rád rakom minden gonoszságodat. ⁹Szemem nem könyörül meg és nem irgalmazok, hanem rád rakom útjaid terhét, és utálatosságaid benned lesznek, és megtudjátok, hogy én, az Úr büntetek!
¹⁰Íme, a nap, íme, eljött, kikelt a pusztulás, kivirágzott a vessző, kisarjadt a kevélység; ¹¹kinőtt a gonoszság az istentelenség vesszejévé! Semmi sem marad meg belőlük, sem a népből, sem örömkiáltásukból, és semmi nyugalmuk nem lesz. ¹²Eljött az idő, közel van a nap! Aki vesz, ne örvendjen, s aki elad, ne szomorkodjék, mert harag nehezedik egész népére. ¹³Mert aki elad, nem szerzi vissza azt, amit eladott, még ha meg is marad életük az élők között; mert nem tér vissza a látomás, amely egész sokasága ellen szól, és élte gonoszságától senki erőre nem kap. ¹⁴Fújjátok meg a harsonát, készüljenek fel mindnyájan! – De senki sincs, aki harcba szállna, mert egész népére az én haragom nehezedik.
¹⁵Kívül kard, belül döghalál és éhínség! Aki a mezőn van, kard által hull el, s akik a városban vannak, döghalállal és éhínséggel vesznek el. ¹⁶Csak azok menekülnek meg közülük, akik elfutnak; a hegyek között lesznek, mint a völgyek galambjai, mindnyájan remegni fognak, mindenki a saját gonoszsága miatt.
¹⁷Minden kéz ellankad, és minden térd vízben ázik. ¹⁸Szőrruhába öltöznek, és elborítja őket a félelem; minden arcon szégyen ég, és mindegyikük feje kopasz lesz. ¹⁹Ezüstjüket kidobják és aranyuk sárrá lesz; ezüstjük és aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján. Nem laknak jól vele, és gyomruk nem telik meg, mert az gonoszságra vezette őket. ²⁰Díszes ékszereiket kevélységre használták, és belőle utálatos képeket meg bálványszobrokat készítettek maguknak; ezért tisztátalansággá tettem azt számukra; ²¹idegenek kezébe adom fosztogatásra, a föld gonoszainak prédára, hogy megszentségtelenítsék. ²²Elfordítom róluk arcomat, s azok megszentségtelenítik titkomat; fosztogatók hatolnak be oda s megszentségtelenítik azt. ²³Készíts láncot! Mert a föld tele van vértörvénnyel, s a város tele van gonoszsággal. ²⁴Elővezetem a nemzetek leggonoszabbjait, s azok birtokukba veszik házaikat; véget vetek a hatalmasok kevélységének, és azok birtokukba veszik szentélyeiket. ²⁵Ha rájuk jön a szorongatás, keresik majd a békét, de nem lesz! ²⁶Pusztulás pusztulást követ, az egyik hír a másikat éri; látomást követelnek a prófétától, de törvény nem lesz a papnál és tanács a véneknél. ²⁷Gyászol a király, szomorúságba öltözik a fejedelem, s a föld népének keze megremeg. Útjaik szerint cselekszem majd velük és ítéleteik szerint ítélem meg őket; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet