Keresés a Bibliában

Jövendölés Izrael hegyeiről

36 1Te pedig, emberfia, jövendölj Izrael hegyeiről és mondd: Izrael hegyei, halljátok az Úr igéjét! 2Így szól az Úr Isten: Mivel az ellenség így szólt rólatok: ‘Haha! Az örök magaslatok nekünk jutottak örökségül!’ – 3azért jövendölj és mondd: Így szól az Úr Isten: Mivel elpusztultatok, és mindenfelől eltapostak titeket, és a többi nemzet birtokává lettetek, nyelvük hegyére kerültetek, és a népek gyaláznak titeket, 4azért, Izrael hegyei, halljátok az Úr Isten szavát: Így szól az Úr Isten a hegyekhez és a halmokhoz, a folyókhoz és a völgyekhez, a romhalmazokhoz, a ledőlt falakhoz és az elhagyott városokhoz, amelyeket a körös-körül lakó többi nemzet elpusztított és kigúnyolt! 5Így szól az Úr Isten: Valóban, féltékenységem tüzében szóltam a többi nemzet ellen és egész Edom ellen, akik országomat örömmel és teljes szívvel-lélekkel birtokukba vették és kiürítették, hogy elpusztítsák. 6Azért jövendölj Izrael földjéről és mondd a hegyeknek és a halmoknak, a hágóknak és a völgyeknek: Így szól az Úr Isten: Íme, én féltékenységemben és bosszúmban szóltam, mert elviseltétek a nemzetek gyalázását. 7Ezért így szól az Úr Isten: Esküre emelem kezemet: A körülöttetek lakó nemzetek maguk hordozzák majd gyalázatukat. 8Ti pedig, Izrael hegyei, növesszétek ágaitokat és hozzátok meg gyümölcsötöket népem, Izrael számára, mert ő nemsokára megérkezik. 9S én íme, hozzátok megyek és hozzátok fordulok; szántani fognak rajtatok és magot vetnek belétek. 10Megsokasítom rajtatok az embereket, Izrael egész házát; benépesülnek a városok, a romhalmazok újra felépülnek. 11Betöltelek titeket emberekkel és állatokkal; el fognak szaporodni és gyarapodni fognak. Letelepítelek titeket, mint hajdanában, és nagyobb javakkal halmozlak el, mint amennyitek eleinte volt; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr! 12Akkor majd megadom, hogy emberek járjanak rajtatok: Izraelt, az én népemet; és birtokukba vesznek téged, örökrészükké leszel, és nem leszel többé nélkülük. 13Így szól az Úr Isten: Mivel azt mondják rólad: ‘Felfalod az embereket és megfojtod saját népedet’, 14azért nem fogsz többé embert enni, és nemzetedet nem ölöd meg többé – mondja az Úr Isten. – 15Gondoskodom majd róla, hogy ne halld többé a nemzetek csúfolódását, és a népek gyalázkodását ne viseld többé; a saját népedet nem veszted el többé« – mondja az Úr Isten.

Új élet ígérete

16Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 17»Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de megfertőzte azt útjaival és cselekedeteivel; útjuk olyanná lett előttem, mint a havi tisztulásban szenvedő nő tisztátalansága. 18Ezért kiöntöttem rájuk bosszúságomat a vér miatt, amit az országban ontottak, és bálványaik miatt, amelyekkel azt beszennyezték. 19Szétszórtam őket a nemzetek közé, s ők elszéledtek az országokba; útjaik és cselekedeteik szerint ítéltem meg őket. 20Amikor ők bementek a nemzetekhez, amelyek közé eljutottak, meggyalázták szent nevemet, mert így beszéltek róluk: ‘Az Úr népe ez, és az ő földjéről jöttek!’ 21De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza meggyalázott a nemzetek között, amelyekhez eljutott. 22Ezért mondd Izrael népének: Így szól az Úr Isten: Nem tiértetek cselekszem majd, Izrael háza, hanem az én szent nevemért, amelyet meggyaláztatok a nemzetek között, amelyek közé eljutottatok. 23Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a nemzetek között, amelyet meggyaláztak közöttük, hogy megtudják a nemzetek, hogy én vagyok az Úr, mondja a seregek Ura, amikor megmutatom szentségemet köztetek az ő szemük láttára. 24Mert kiviszlek titeket a nemzetek közül és összegyűjtelek minden országból, és elvezetlek saját országotokba. 25Tiszta vizet hintek rátok, és megtisztultok minden szennyetektől, és minden bálványotoktól megtisztítalak titeket. 26Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. 27Az én lelkemet adom majd belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint járjatok, és törvényeimet megtartsátok és megcselekedjétek. 28Azon a földön laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, és ti az én népem lesztek, én pedig a ti Istenetek leszek. 29Megszabadítalak titeket minden szennyetektől; előhívom a gabonát és megsokasítom, és nem küldök többé rátok éhínséget. 30Megsokasítom a fák gyümölcsét és a szántóföld termését, hogy ne viseljétek többé az éhínség gyalázatát a nemzetek között. 31Ha aztán visszaemlékeztek majd igen gonosz útjaitokra és nem jó cselekedeteitekre, megutáljátok gonoszságaitokat és vétkeiteket. 32Nem tiértetek cselekszem majd – mondja az Úr Isten – tudjátok meg! Szégyenkezzetek és piruljatok útjaitok miatt, Izrael háza! 33Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen megtisztítalak titeket minden gonoszságotoktól, és lakottá teszem a városokat és helyreállítom a romhalmazokat, 34amikor művelés alá kerül a puszta föld, amely egykor sivatag volt minden arra járó szemében, 35majd így szólnak: ‘Ez a műveletlen föld olyanná lett, mint a Gyönyörűség kertje, és az elhagyott, romba döntött és feldúlt városok megerősítve állnak!’ 36És megtudják a körülöttetek megmaradt nemzetek, hogy én, az Úr, én építettem fel a romokat, én ültettem be a műveletlen földeket; én, az Úr szóltam és megcselekedtem! 37Így szól az Úr Isten: Még abban is kegyesnek talál engem Izrael háza, hogy megcselekszem nekik ezt: Megsokasítom körükben az embereket, mint a nyájat, 38mint a szent nyájat, mint Jeruzsálem nyáját ünnepei alkalmával; ilyenek lesznek az elhagyott városok, telve embernyájakkal; és megtudják, hogy én vagyok az Úr!«

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF