31 ¹Történt pedig a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, hogy az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

²»Emberfia, mondd a fáraónak, Egyiptom királyának és az ő népének:
Kihez vagy te hasonló nagyságodban?

³Íme, a fenyő, olyan, mint a Libanon cédrusa;
szép ágú, dús lombozatú,
magas növésű;
a sűrű lombozatú ágak között
magasra emelkedik koronája.

⁴Vizek növelték naggyá,
árvíz tette magassá,
folyói folyták körül gyökereit,
és patakjait a vidék minden fájához küldte.

⁵Ezért magassága túltett
a környék minden fáján;
gallyai megsokasodtak,
ágai magasra nyúltak a bőséges víztől.

⁶Amikor pedig kiterjesztette árnyékát,
ágai közt fészket raktak az ég madarai mind;
lombozata alatt ellett az erdő minden vadja,
és árnyékában lakott mindenféle nemzet.

⁷Igen szép volt nagyságában, kiterjesztett ágaival,
mert gyökere bőséges víz mellett volt.

⁸Még Isten paradicsomában sem voltak
a cédrusok nála magasabbak;
a ciprusok sem érték el csúcsát,
s a platánoknak sem voltak olyan lombjaik, mint neki;
Isten paradicsomának
egy fája sem volt hozzá és szépségéhez hasonló.

⁹Mert széppé tettem őt,
sok és sűrű lombozatával;
és irigykedtek rá mindazon gyönyörűséges fák,
melyek Isten paradicsomában voltak.

¹⁰Ezért így szól az Úr Isten: Mivel igen magasra nőtt és felemelte zöldellő, sűrű koronáját, és szíve felfuvalkodott magassága miatt: ¹¹a nemzetek legerősebbjének kezébe adtam, aki elbánik majd vele; istentelensége miatt elvetettem őt. ¹²Kivágják majd az idegenek, a nemzetek legkegyetlenebbjei; a hegyekre dobják, és ágai széthullanak minden völgybe, gallyai összetörnek a föld minden szikláján; árnyékából elmenekül a földnek minden népe és elhagyja őt.

¹³A ledőlt fára telepszik
az ég minden madara,
és ágai között időzik
a környék minden vadja.

¹⁴Ezért fel ne fuvalkodjék
magassága miatt egy fa sem,
mely a víz mentén áll,
ne törjön a magasba
az árnyékos és lombos ágak között,
és ne is büszkélkedjék magasságában
egy fa sem, melyet a vizek öntöznek;
mert mindmegannyit a halálra szántam,
a föld legmélyére, az emberek fiai közé,
azok közé, akik leszállnak a sírgödörbe.

¹⁵Így szól az Úr Isten: Azon a napon, amelyen az alvilágra szállt, előhoztam a gyászt és ráborítottam a vizekre; megállítottam folyamait és visszatartottam a nagy vizeket; gyászolt miatta a Libanon, és megremegett a mező minden fája. ¹⁶Amint ledőlt, robajával remegésbe hoztam a nemzeteket, mikor levittem őt az alvilágba azokhoz, akik leszálltak a sírgödörbe; és megvigasztalódott a föld legmélyén a gyönyörűség minden fája, a legszebbek és legkiválóbbak a Libanonról, mindazok, amelyeket vizek öntöztek. ¹⁷Mert ezek is leszálltak vele együtt az alvilágba azokhoz, akiket karddal öltek meg; minden segítője az ő árnyékában pihen a nemzetek között.
¹⁸Kihez vagy te hasonló, te kiváló és magas fa a gyönyörűség fái között? Íme, leviszlek a gyönyörűség fáival a föld legmélyére; a körülmetéletlenek között pihensz majd azokkal együtt, akiket a kard ölt meg! Ez a fáraó és egész sokasága!« – mondja az Úr Isten.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet