Keresés a Bibliában

További jelképes cselekedetek: 24,1-27

A forró üst

24 1Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám a kilencedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizedik napján: 2»Emberfia, írd fel magadnak a mai nap nevét, mert ma támadta meg Babilon királya Jeruzsálemet. 3Beszélj az ellenszegülő házhoz képes beszédben, és így szólj hozzájuk:
Ezeket mondja az Úr Isten:
Tégy fel egy üstöt;
tedd fel, mondom,
és önts bele vizet. 4Rakj bele húsdarabokat,
mindenféle jó részt, combot és lapockát,
válogatott és csontokkal teli darabokat. 5Vedd a legkövérebb juhot,
rakd alá a csontokat is;
hadd forrjon fel, ami benne fő,
hogy csontjai is megfőjenek benne. 6S így szól az Úr Isten:
Jaj a vérontó városnak,
az üstnek, amely rozsdás lett,
és rozsdája nem megy le róla!
Darabról darabra szedd ki,
anélkül, hogy sorsot vetnél rá. 7Mert vére ott van benne,
kopár sziklán ontotta ki azt;
nem a földre ontotta,
hogy belephetné a por. 8Hogy ráhozzam méltatlankodásomat
és bosszút állhassak rajta,
a legsimább sziklára engedtem ontani vérét,
hogy semmi se lepje be. 9Ezért így szól az Úr Isten:
Jaj a vér városának,
melynek nagy máglyát rakok! 10Hordd össze a csontokat,
hogy meggyújtsam őket tűzzel;
hadd eméssze meg a húst,
főjön meg az egész egyveleg,
és málljanak szét a csontok! 11Aztán tedd fel üresen a parázsra,
hogy felforrósodjék és érce megolvadjon,
a szennye olvadjon el benne
és rozsdája emésztődjék meg. 12Sok munkába és izzadságba került,
de temérdek rozsdája nem ment ki belőle
még a tűz által sem. 13Tisztátalanságod utálatos, mert meg akartalak tisztítani, és mégsem tisztultál meg szennyedtől; s nem is tisztulsz meg addig, míg ki nem töltöm rajtad bosszúságomat. 14Én, az Úr, szóltam: eljön az, és megcselekszem; nem haladok el mellette, nem irgalmazok és nem engesztelődöm meg; útjaid szerint és törekvéseid szerint ítéllek meg« – mondja az Úr.

A próféta feleségének halála

15Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 16»Emberfia, íme, egy csapással elveszem tőled szemed gyönyörűségét, de ne sirasd; ne sírj, s a könnyeid se folyjanak. 17Sóhajts csöndben, halotti gyászt ne tarts; tedd föl fejedre turbánodat, és sarud legyen a lábadon; ruháddal ne takard el arcodat, és a gyászolók eledelét se edd.« 18Szóltam tehát reggel a néphez, és estére meghalt a feleségem; reggel pedig úgy tettem, amint Ő megparancsolta nekem. 19Ekkor a nép ezt mondta nekem: »Miért nem mondod meg nekünk, mit jelent az, amit cselekszel?« 20Azt feleltem nekik: »Az Úr így szólt hozzám: 21Beszélj Izrael házához: Így szól az Úr Isten: Íme, én megfertőzöm szentélyemet, országotok büszkeségét és szemetek gyönyörűségét, amely miatt aggódik a lelketek; fiaitok és leányaitok, akiket hátrahagytatok, kard által esnek el. 22Akkor ti is úgy tesztek majd, amint én tettem: Arcotokat nem takarjátok el ruhátokkal és a gyászolók eledelét nem eszitek; 23turbánotok a fejeteken lesz és sarutok a lábatokon; nem jajgattok, sem nem sóhajtoztok, hanem elsenyvedtek majd gonoszságaitokban, és mindenki csak a rokona előtt siránkozik majd. 24Mert Ezekiel csodálatos jel lesz számotokra; mindenben úgy cselekszetek majd ti is, amint ő cselekedett, amikor ez majd megtörténik; és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr Isten. 25Te pedig, emberfia, íme, azon a napon, amelyen elveszem tőlük erősségüket és méltóságuk örömét és szemük gyönyörűségét, amelyen a lelkük megnyugszik: fiaikat és leányaikat – 26azon a napon, amelyen majd hozzád érkezik a menekülő, hogy hírt adjon neked, 27aznap, mondom, amikor megérkezik a menekülő, nyíljék meg szád és beszélj! Nem kell többé hallgatnod, mert csodálatos jellé leszel számukra, és ti megtudjátok, hogy én vagyok az Úr!«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF